Most jövök rá, hogy szinte semmit nem tudok Pilinszkyről. Ez egyrész annak róható fel, hogy a 20. század második felének irodalmáig már nem értünk el a középiskolai tanulmányok során. De otthon sem hallottam soha a nevét, verseit emlegetni, talán mert katolikus költőként olyan távol áll a kálvinista szellemtől.

A Hajós utca 1. szám, Pilinszky utolsó lakóhelye most kíváncsivá tesz, milyen lehetett ez a mindig komoly, komor (boldogtalan?) férfi, vajon nevét miért tartják számon a legnagyobbak között.

A harmadik emeleten lakott a költő 1981-ben bekövetkezett haláláig nagynénjeivel.  A két idős hölgy nem tudott egymással kijönni (az egyik eredendően nyomott volt, a másik agyérelmeszesedéses). Összekapásaik hevében minduntalan betörtettek Pilinszky szobájába, és követelték, tegyen köztük igazságot. Nem éppen ideális állapot ez egy költőnek (sem).

A ház falán emléktábla:

Nem hosszas méltatás, rangok és címek felsorolása, csak ennyi: "költő". Lehet-e ettől nagyobbat, szebbet mondani valakiről?

A verseit olvasva arra jutok, hogy talán nem a katolikusság és az irodalomtanítás hiányosságai okozhatják a megmagyarázhatatlan távolságot, hanem a jellemek különbsége. Nekem hiányzik valami a soraiból: a derű. Persze erre van magyarázat, de még nem szeretném megérteni.

Végül álljon most itt egy korántsem derűs, de nagyszerű verse:

Azt hiszem