A Körönd helyén a 19. század közepén még egy szemétlerakó gödör tátongott, amit dülöngélő házak vettek körül. A Sugárút építésével és a Városliget kialakításával azonban eljött az idő, hogy ezt a területet is rendezzék. A tér arculatát annak köszönheti, hogy a MÁV egyszerre négy telket vásárolt, saját intézményei és bérházépítés céljára. A Körönd kompozíciója az osztrák származású Petschacher Gusztáv munkája, a négy épületet viszont különböző építészek tervezték. Lássuk sorban akkor a négyet!

Az Andrássy u. 83-85. alatti a Vasutasház, 1884-ben épült, Kauser József tervezte. Mára teljesen felújították, luxusapartmanokat alakítottak ki benne.

Szintén új életre kelt az Andrássy-udvar (Andrássy u. 87-89.), az előző épülettel együtt földi halandó az apg.hu honlap képei alapján csodálhatja meg, és táthatja a száját. Ezt szintén Kauser József tervezte, 1884-ben készült el. Az egyik toronyszobában volt Barcsay Jenő festőművész műterme, és e házban lakott Kodály Zoltán.

Vámos Miklós Hogy volt című könyvében mesél arról, hogy kisgyerekkorában a szomszéd utcában laktak, így gyakran találkozott az idős mesterrel. Kodályt meg kellett állítani köszönéssel, és kérni, hogy adjon aláírást. Kodály előhúzta a noteszát, öt vonalat firkantott sebtiben, és néhány hangjegyet, a gyerekeknek pedig szolmizálniuk kellett, a kézjeleket is mutatva. Mivel mindig a 333 zenei olvasógyakorlat című gyűjtemény első tíz darabja közül volt a feladott példa, a sikerhez csak ezt a tízet kellet megtanulni. Vámos heti háromszor kért Kodály Zoltántól aláírást. Minek kellett egy kisgyereknek annyi? Mert tíz Kodályért adtak egy Puskást...

Ma az egykori lakásban emlékmúzeumot rendeztek be, sajnos csak bejelentkezéssel látogatható, és így is csak heti 20 órában. Talán egyszer sikerül bejutnom.

A harmadik ütött-kopott, szomorkás épület a Hübner-udvar (Andrássy u. 92-94.), Bukovich Gyula tervei alapján 1883-1884-ben épült, neoreneszánsz stílusban. 1944-ben súlyos bombatalálat érte, csak a bejárat és a függőfolyosó maradt meg. A kortársak nem nyilatkoznak túl pozitívan erről az épületről, Nendtvich Gusztáv, a korabeli szakember egyenesen így ír a házról (és a következő épületről) 1891-ben: "Önkéntelenül az a kívánság támad bennünk, hogy bár el lehetne őket hordatni, hogy ne rontsák el a különben szerencsésen koncipiált tér hatását." Nem értek vele egyet.

A negyedik az útikönyvek kedvence: a toszkánai hangulatot idéző lakóház (Andrássy u. 88-90.) A homlokzatot díszítő sgraffitók Székely Bertalan és Rauscher Lajos munkái. Én nem tudtam, de a sgraffito olyan díszítő eljárás, melyben egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegét precízen visszakaparják, kikarcolják, ami által előtűnik a mélyebben fekvő réteg színe.

A tér jellegzetessége a négy épület mellett a négy szobor: Vak Bottyán, Zrínyi Miklós, Szondy György és Balassi Bálint szobrai. Korábban a téren állt Bocskai István és Bethlen Gábor szobra is, de ezek 1945 után a Hősök terére kerültek, akkor távolították el ugyanis az emlékműről a Habsburgokat.

A Körönd egyébként a nevében sem tudott ellenállni a történelemnek, 1938-ban Hitler térré nevezték át. 1945-től lett újra Körönd, 1971-től pedig Kodály Körönd.

Most már mindenki maga is eldöntheti, melyik a legszebb ház a Köröndön, vagy úgy csinálhat, mint én és Tamkó Sirató Károly hőse, Bőrönd Ödön.

Tamkó Sirató Károly: Bőrönd Ödön

Bőrönd Ödön

a Köröndön

ül a kövön,

ül a kövön

fekete színű bőröndön.

Arra száll egy helikopter,

lerádióz a riporter:

Bőrönd Ödön!

Bőrönd Ödön!

Miért is ülsz itt

a Köröndön

fekete szín

bőröndödön?

Visszafelel Bőrönd Ödön

csepp zsebrádió-adóján:

Azért ülök a Köröndön

fekete szín bőröndömön,

várom, hogy a tearózsa,

várom, hogy a tearózsa

kinyíljon az aszfaltkövön.

s a 4-es busz begörögjön!