Szerelmem, Budapest

Irodalmi kávéházak 7. – Három Holló

2013. április 21. - Szerelmem, Budapest

Khm, hát a Három Hollót irodalmi kávéháznak hívni nem enyhe eufémizmus. Irodalminak azért mégiscsak irodalmi, és mégsem nyitnék a kedvéért egy új sorozatot „Irodalmi kocsmák” címmel.

Mert hogy a Három Holló bizony kockásterítős, szivarfüstős kocsma volt. Igaz, kiváló helyen, az Andrássy úton, épp az Opera mellett. A finomabb ízlésű közönségnek ott volt szemben a Drechsler, a kapu másik oldalán pedig az Opera kávéház. Ezen a képen is inkább a fényűzű kávéház látszik, a kocsma alig.

Ady valahogy mégis itt érezte jól magát, 1905 és 1911 között kedvenc éjszakai tartózkodó helye volt. Ivott, írt, ivott.

A hely leírására ma Krúdy Gyulát hívom segítségül (köszönöm, Gyula!), aki Ady Endre éjszakái című művében így emlékezik:

„Milyen volt Ady Endre kocsmája, a Három Holló? Ma már a nyoma is eltűnt az Andrássy útról, mert ez a sorsa minden intézménynek, ha még egyszerű serház is, ahová a Szentek és Bolondok beteszik a lábukat. A Három Hollóhoz pedig bőven jártak az akkori pesti szentek, amikor az éjszakának amaz órái elkövetkeztek, mikor a szerkesztőségi szolgák végre seprőt vehettek a kezükbe. ...Ám újra, meg újra nyílik a Három Holló ajtaja, mint ez már régi szokásuk a kocsmai ajtóknak, amelyeket konok bánattal vagy illanó örömmel olajoznak. Belépkednek más barátok és tisztelők, akik az éjszaka e késői órájában sem térhetnek addig nyugovóra, amíg néhány költeménynek vagy valami hasonló haszontalanságnak az élettörténetét meg nem beszélték.

A púpos Löffelmann csárdás, az Andrássy út Quasimodója nem minden jóakarat nélkül figyeli a Holló hátulsó szobácskájában gyülekező társaságot, habár ez a sermérő név szerint és személyesen csak azokat az urakat és hölgyeket ismerte, akik a közeli Orfeum vagy a Folies Caprice lámpásai alatt találták meg élethivatásukat és masztix-, valamint rizsporszagot hoznak magukkal az ajtón át. Spitz-táncosnők tervezgetik itt egy sarokban legközelebbi moszkvai utazásukat, míg a másik asztalnál olyan művésznők nevelgetik a barna söritallal keblük terjedelmességét, akik elmúlt életükben talán már Irkutszkig is eljutottak, ilyenformán nem akarnak messzibbre utazni a Szerecsen utcánál. Más sarokban fetünedezik Patti, a pesti éjszaka bűvészmestere, akiről az a legenda járja, hogy már több mint százesztendős, ugyanezért parókáját is kénytelen gesztenyebarnára festetni. Amott öreg artisták sírják bele a habos kriglibe azokat a régi időket, amikor még biztosan tudták a trapézugrást és a késnyelést.”

Nemsokára megérkezik, akit annyira várunk, Ady:

„De végre jő - Ő. Hinnéd, hogy egy vidéki színész robban be az ajtón, akinek aznap némi sikere volt a kövér polgármesternénél... Máskor az ifjú Eugén Anyegin bundáját keresnéd rajta, amint szenvelegve jár mulatozásai után. - Lédával voltam, te Bolond! - harsogja legjobb barátja és lakótársa, Révész Béla fülébe, pedig Bélánk már régen leszokott arról, hogy szerelmének szemrehányásokat tegyen.

Csinos, vidékies úrfi. A kezét néznéd: olyan tiszta, mint egy fiatal szerzetesé, amelyet az imént mártott meg a szenteltvíztartóban. A haját vizsgálnád: ama sánta lord jutna eszedbe, aki költői ihletében átúszta a tengerszorost. A szemében egy ijedt, beteg gyermek félelme, akit elalvás előtt dajkája a kapufélfának támaszkodó öreg Halál kalandjaival mulattat - míg a másik pillanatban akár olyannak is láthatod szemét, mint egy mohó kalandorét, aki Nagyváradtól Párizsig minden gyönyört felhabzsolni, minden női testből való drágaságot magához ragadni óhajtana. Ó, ezek a fejedelmi szemek!”

Mit jelentett a Három Holló Adynak?

„...Hát lehetett ez a csárda akármilyen utolsó ebben a nagy országban: az igazi Ady mégis csak itt mutatta ki valódi arculatát, két barátja és egy analfabéta kocsmáros előtt, aki odáig, amíg Ady-verset nem olvasott: egyetlen költeményről sem tudott a világon a káromkodáson és a Miatyánkon kívül.”

Asztala néha valóságos Ady-szemináriummá alakult át, ahol Reinitz Béla komponálta a muzsikát verseihez. A zeneszerzéshez azonban meg kellett érteni a vers tartalmát, és néha heves vita keveredett író és zeneszerző között, amiben Reinitz rendszerint úgy torkollta le Adyt: „Maga nem érti ezt, uram!”

Hová tűnt a Három Holló? Az 1920-as években termeit az Opera kávéházhoz csatolták kártyaszobaként, ezzel története véget ért, majd hamarosan a kávéház is erre a sorsra jutott.

1937-ben emléktáblát helyeztek el az épületen, „Röpülj, hajóm” felirattal, ami Csorba Géza alkotása, aki sorozatban gyártotta az Ady-szobrokat abban az időben. 1956-ban a szovjetek az Oktogontól egy idős nőre lőttek ágyúval, aki a figyelmeztetések dacára át akart menni az úton. A domborművet találták el, ami akkor még a homlokzaton volt. Újra kellett faragni, valószínűleg ekkor került rá az ötágú csillag is. A ház felújításakor a dombormű a kapu alá került, tévesen azonban a bejárat bal oldalára, ahol az Opera kávéház volt.

A felirat: "E helyen volt a Három Holló vendéglő, gyakran ordult meg benne Ady Endre is, a megújuló magyar irodalom vezéralakja, a köréje csoportosult írók társaságában."

Az 1990-es évek végén a Goethe Intézet működtetett itt kávéházat, de aztán az Andrássy út luxusüzletek negyedévé vált, a magas bérleti díjak miatt el kellett költözniük. Így történt, hogy ahol Ady Endre itta éjszakánként a napi alkoholadagját, ott ma sokszámjegyű összegekért bundák és táskák gazdái lesznek taxiból kiszálló, üzletbe betipegő milliomos-csemeték.

Vajon ismerik-e ezeket a sorokat?

Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.

 Vajon ismerik-e ezeket a szemeket?

A bejegyzés trackback címe:

http://szerelmembudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr875238209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ha jós andrás 2015.12.03. 22:46:56

A Három Holló emléktáblája alá

Harmincöt év. Sunynak a lángok.
Ki föltámasztá Lázár-országot,
Ady ilyenkor már a Kaszás
Kísérővel kocsmázott, kaszázott.

(A kert alján aludtak a szolgák)

Az idő torkában még csak parázsolt
a tűzrikoltás, s ez a Péterország
nem tudta még, hogy megtagadja,
s lesz így elárult, elárvult.

(A fát már kiválasztották az ácsok)

Ült, komorlott a Vén Rokon balján,
a pecsétes, borfútta vitorlát
a lefegő abroszt nézte, s a füstben
hullámló asztalt, vörösbor-bóját.

(Künn csörrenő, vasban-világok)

Girlandos agyak, nótázó elmék,
de benne: szögesdrót, lövészárkok,
rossebb-bakák hordják halomba
tetemüket, hiába-hadisarcuk.

(írmagjáig kiirtott haláluk)

Ült, komorlott a Vén dölyf jobbján.
Elfiatalodva, volt-vidámos
testtel. És ivott. S aztán: „Egy konflist!
Egy hintót!” – majd, röhögve: „Kordét!
Debrecenből a Hortobágyot!”

(És fegyveresek verték föl a csöndet)

S a kocsmába a délibáb bedübben.
A négyégtájkerekek nyöszögve
forognak a sárkoloncos füstben,
a rúd mellett fekete lángok
rínak, prüsszögnek, nyihorásznak.

(Húzzák a kordé-Hortobágyot)

A Vén meg pislog, heherészget
a bakon. Mint a befagyó lángok,
Ady úr reszket, fázik és részeg:
„Kocsis! A Koponyák Hegyére!”

(Kivégezték a napvilágot.)

/Bella István (1940-2006);
az 1977-es Igék és igák című kötetéből/

Vepvavet (törölt) 2016.10.05. 21:08:37

A fenti vers nem Ady Endre, és nem hiba. De "sok bor" után temető szavakat alkalmazni, nem elég Ady-hoz.

Harcos fiatalok reménytelen helyzetéről írt. És ezt is elég volt akkor megírni. Ma ez a verses téma aktuális.