Tátott szájjal bámulom a körúti homlokzatokat. Most éppen egy Szent István körútit. Korábban Lipót körútnak hívták (1870-1937 között), ez magyarázza, hogy a két oldalán lévő városrész – ahogy a körút többi szakaszánál – is ezt a nevet viseli: Lipótváros,…

A világ egy könyv, és aki nem utazik, csak egy lapját olvassa – írta Szent Ágoston, és ennek megfelelően én igencsak szorgosan lapozgatom ezt a könyvet. De mint az osztálynapló középiskolában, amely egész évben a Hegedűs-Hornyák oldalon nyílt ki feleléskor, mivel a…

Egyszerűen nem tudok választani közülük. Nem én vagyok az egyetlen, aki így van ezzel. Ady is azt írja: "Itt halok meg, nem a Dunánál." Szepsi Csombor Márton pedig megszakadó szívvel vesz búcsút Párizstól: "Bizony az egész ezideigvaló bujdosásomat és annak terhét ez egy város…

Hihetetlen, de éppen egy éve telepedtem le a számítógép elé, és róttam fel az első sorokat ide. Párizsról, szerelemről, Budapestről. Felmerül a kérdés természetesen: elérte-e a blog az akkor kitűzött célt, betöltötte-e a Párizs keltette űrt? Rövid leszek: nem. A…

Ki tudná elképzelni Párizst kávéházak, a Prokop, Les Deux Magots, Café de Flore nélkül? Budapestnek azonban ebből a szempontból nem kell(ett) szégyenkeznie. A kávéházak tündöklésének korszakában (1873-tól 1914-ig) 591 kávéház és 409 kávémérés működött. Büszkén…

Szerelmes vagyok Párizsba. Reggel felkelek, és fizikai fájdalmat okoz, hogy nem ott élek. Sokat gyötrődöm ezen, mert itt a családom, az életem, de ott a szívem. De ma hirtelen feléledt egy érzés: tíz évvel ezelőtt, amikor egy szabolcsi kis faluban éldegéltem, ugyanilyen…