Szerelmem, Budapest

Attila nyomában 2. - Nyüzsög a boldogság bennem...

2012. május 29. - Szerelmem, Budapest

Nem az építészet miatt ragad magával ez az 1880-81-ben épített ház az Andrássy út 6. szám alatt. Neoreneszánsz stílusával nem tűnik ki a többi lakóépület közül.

Nem a stukkós bejárat miatt fordulunk be a kapun, és nem is a neoreneszánsz vörös udvari díszkút miatt - bár meg kell hagyni, szépek.

Az úticél a 12. számú lakás, itt bérelt ugyanis József Attila 1928 és 1930 között egy cselédszobát. Miután bécsi és párizsi (óh, párizsi!) tanulóévei után hazatért, a Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be, s mivel Jolán és férje, Makai Ödön lakásában már nem volt maradása, ide, az Andrássy útra költözött.

Nem volt felhőtlen az itt-tartózkodása. 1928 áprilisában így ír az Erdélyi Helikont szerkesztő Kuncz Aladárnak:

"Örömmel hallottam, hogy föltűzted zászlóimat az Ellenzék magaslataira és szintazonképp örömmel várom a pénzecskéket. Azonban, mint talán Te is sejted, ez az öröm, a pénzvárás öröme immár igen hosszúra nyúlik, és különösen hasizmaim szenvednek emez állandó lelkes örvendezéstől, merthogy hosszas és sanyarú állapotaimban igen kevés előkészítő gyakorlásom volt vala, verébkergető foglalkozású lévén, ilyen hashullámzató derűhöz. Meg hát: ami késik nem múlik, azonban mosolyom késni nem késett, ám tehát mulandóbb is. Amik után meg kell kérjelek, hogy ha már nem küldesz pénzecskét, legalább ígérd, hogy küldesz."

E falak azonban nemcsak nyomort, hanem szerelmet is láthattak: erre az időszakra esik a Vágó Márta iránti elsöprő, boldog jövővel kecsegtető szerelem. Talán ezen a gangon születtek meg a költőben a gyönyörű sorok:

"Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be tőle,
lecsurog szakállam
fonatán a lábaimra.
Kalapom, repülj a mennybe
a kopasz felhő fejére
ha meg prüsszent lebbenhetsz
a kékorru kaparóra.
Pipacsot szedett a kedves,
belefonta fürtjeimbe -
s ha elalszom köd-ölében
a szirmocskák ringatóznak."

A történetet ismerjük: Mártát londoni tanulmányútra küldi az apja, a szerelem kihűl, marad a nyomor. Annyira, hogy Jolán így emlékszik vissza: "Sokszor napokig nem mozdult ki a fűtetlen szobából, nem kelt ki ágyából: aludt, és amíg aludt, nem érezte kínzó éhségét."

Végül fel kell adnia albérletét is, tartozása fejében otthagyta könyveit, amiket soha nem tudott kiváltani. Barátainál húzódott meg éjszakánként, vagy reggelig ült a Japán-kávéházban. Később Etelkával közösen bérelt lakást a Margit körúton. Remélem, hamarosan oda is eljutok.

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelmembudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr964553723

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.