Szerelmem, Budapest

Szerelmem, Budapest

Miért nem zenél a Zenélő Kút?

2012. szeptember 09. - Szerelmem, Budapest

Máskülönben zenél. Csak nem ott, nem akkor, nem azt, nem annyit és nem úgy, mint eredetileg.

A történet 1820-ban kezdődik, Budapesttől távol, Marosvásárhelyen, ahol felállították a Bodor Péter székely ezermester által megálmodott csodakutat.

Bodor a régi kőkút medencéjére kör alaprajzú magasított fafelépítményt készített, ahová két íves lépcső vezetett fel, az emelvényre karcsú faoszlopokon nyugvó, félgömb alakú kupolával fedett pavilon került. A kupolában helyezte el az órát és a zenélőszerkezetet, amelyeket a facsövön érkező víz hajtóereje működtetett, a víz az alsó falazat négy oldalán folyt ki. Az idő múlására a kupola tetejére helyezett Neptun szobor figyelmeztetett, amely a nap állását követve 24 óra alatt egyszer körbeforgott, szigonyával mutatva a pontos időt, a zenélőszerkezet pedig reggel  hat órakor, délben, este hat órakor és éjfélkor eljátszott egy-egy dallamot, többek között a Himnuszt és a Rákóczi-indulót, amit még a környező falvakban is lehetett hallani. A kút egyébként nemcsak esztétikai és művészi célokat szolgált: belsejében háromezer vödörnyi vizet tartottak tűzoltási célra.

Bodor Péter nevét nem említi a nagy nemzeti alakok között a krónika, pedig alighanem zseni volt, bár igencsak zaklatott életsorssal. Egy református lelkész elmebajos leánya és egy süketnéma szolga viszonyából született, volt asztalosinas, tanult műszaki tudományokat Bécsben. Hamar felhívta magára a figyelmet különleges szerkezeteivel, mezőgazdasági gépeket, öntözőberendezéseket, vízi- és szélmalmokat, orgonákat épített. Udvarát maga tervezte játékokkal lényegében vidámparknak rendezte be.

Találékonysága lett a veszte: egy bankóhamisító géppel is megpróbálkozott, így ugyan a halálos ítéletet elkerülte, de börtönbe került. A börtönből megtörten került ki, ezért miután egy hóvihar megrongálta és használhatatlanná tette a kútja zenélő szerkezetét, nem is vállalkozott a megjavítására.

Persze ezt csak a történetírás tudja így, számos legenda keringett arról, hogy miért is nem zenél többet a zenélő kút. Az egyik szerint - és ezt mesélte nekem gyerekkoromban édesapa egyik budapesti barátja is - a halálos ítélet végrehajtása előtt azt kérte a mester, hogy még egyszer látogathassa meg kedves kútját. Egy óvatlan pillanatban egy csavart elmozdított a helyéről, így megállt a zenélő szerkezet, és soha senki nem tudta meg a titkot, hogyan lehetne a muzsikát a kútba visszacsalogatni. Ha nem is igaz, azért szép ez a történet.

Azért a marosvásárhelyi elöljáróság még próbálkozott egy darabig, s mivel a messze földről idesereglő mesterek egyike sem tudta megjavítani a szerkezetet, a kupola alatt zenészek szolgáltatták élőben a talpalávalót. Aztán a kút végleg elnémult, megrongálódott, így 1911-ben lebontották. Helyén ma ortodox templom áll.

Igen ám, de gróf Teleki Domonkos az 1930-as években fejébe vette, hogy az eltűnt kút másolatát Budapesten kell felállítani, és mivel a pénztárcáját is kinyitotta, a városvezetés is ráállt az ötletre.

1936 nyarán adták át a Margit-sziget északi végében a kutat, ami zenélt is, ugyan az óránként megszólaló orgonát már víz helyett villany működtette. A második világháborúban megrongálódott építményt már a zenélő szerkezet nélkül állították helyre, hangját csak az 1997-es felújításkor nyerte vissza. Ma óránként középkori magyar dallamokat játszik, így valami emlék mégis maradt a jeltelen sírban nyugvó székely ezermester után.

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelmembudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr304765392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása