Szerelmem, Budapest

Szombaton este fél nyolc után...

Bejegyzés alcíme...

2012. szeptember 17. - Szerelmem, Budapest

A régi budapesti slágerből (http://www.youtube.com/watch?v=YKmmS8Up93w&feature=fvst) már gyerekkorom óta ismerek egy helyet, de csak nemrég fedeztem fel, hogy hol is van pontosan: ez a Horváth-kert.

A park a Krisztina körút, az Attila út és az Alagút utca között terül el.

A XIX. század első évtizedeinek egyik nevezetessége volt a Horváth-ház kertje, ahol narancs- és citromfák virultak. A tulajdonos Szentgyörgyi Horváth Zsigmond volt, az ő családja nevéhez fűződik a balatonfüredi Anna-bál is. Az Alagút építésekor a város megvásárolta a telket, és közparkká alakította.

1843-tól itt működött a Budai Színkör, ahol kezdetben németül játszottak, és a neve Tagstheater in der Christinenstadt volt, majd magyar nyelvű előadásokkal kísérleteztek (nem kis részben annak hatására, hogy a város rendeletben tiltotta be a német nyelvű színjátszást), kezdetben kevés sikerrel. 1883-ban azonban Krecsányi Ignác a fejébe vette, hogy megpróbál a közismerten nehéz körülmények ellenére állandó nyári játékhelyet teremteni magának Budán. Az addigi balsikerek okát így foglalta össze visszaemlékezésében: „Abban az időben a színészet még kitagadott, megvetett mostohagyermeke volt Budának. Hallani sem akartak ott magyar színészről. Idegenkedtek tőle. Gyűlölték. S ha mindezek dacára egy társulatot balsorsa véletlenül odasodort, az rövid idő múlva tönkremenve, szétzüllve menekült a szélrózsa minden irányába.” Az új igazgató rendbehozatta a színházat, új díszleteket rendelt, a megnyitóról pedig így ír:„Kora hajnalban négyöles nemzeti zászlót tűzettem az épület ormára. Hadd lássák messziről, hogy ott mai naptól ismét a magyar Thália ütött tanyát. A függöny pontban hét órakor felgördült. Megjelentek a prológba írt évszázadok, görögtűztől tündököltek a tablók, bevonult a színtársulat, végül beléptem én. A fekete magyar ruha, lakkcsizma és tollas kalpag nem festhetett rajtam nagyon rosszul, mert viharos tapssal fogadtak.” Így kezdődött a Budai Színkör sikertörténete, és 1937-ig, az épület lebontásáig dráma, opera, operett hangja töltötte be a Horváth-kertet. Ahogy a dalban szó van róla: „Kiszól a színkörből a zene...”

Az egykori színkör helyén ma kútszobor, az igen fantáziadús névre hallgató, Ülő nő című szobor áll (bocsánat, ül), Ferenczy Béni alkotása.

Hubay Miklós írja 1964-ben a szoborról: „Asszonyszobor kevés van Budapesten. Veres Pálné, igen, de ő tett is valamit, lányokat nevelt, aki Semmelweis lábainál ül, sokat szült … Ezek érdemes szobrok. De ez itt mit csinál? Csendes merengéssel néz maga elé. Mint akinek nincs egyéb dolga, csak az, hogy van. És ez derűvel tölti el. A krisztinai templom és az Alagút között nagy a forgalom. Az arra járó emberek előbb meglepődtek, hogy ilyen váratlan emlékeztetőt kaptak: milyen szép is a meztelen emberi test. Biztosan akadtak, akik gyanakodva túl pogánynak nézték ezt a szobrot. Aphrodité? A drapéria alatta mintha a tengeri kagylót idézné. De Éva is lehet, a Paradicsomban ébredő Évának ama hosszú é hangokban kinyíló öröme: „Ah, élni, élni, mily édes, mi szép!””

Arról is beszámol, hogy a tisztes krisztinavárosi polgárok megbotránkoztak a szobor hiányos öltözetén, és a kerületi tanács Hírmondójában próbálta meggyőzni őket, hogy mégsem lehet bikinit húzni egy bronzszoborra.

A parkban, ahol kiváló játszótér, padok, sakk-játszmára alkalmas asztalok szolgálják az arra járók kikapcsolódását, még négy egészen más jellegű szobor vonzza a tekinteteket.

A legrégebbit a park déli részén 1999-ben állították fel, Nepomuki Szent János 1838-ban készült szobrának másolata. A Horváth-kertben folyt az Ördög-árok, amit teljesen befedtek, a szobor a patak nyomvonalára emlékeztet.

Haydn emlékművét (Kocsis András alkotása) 1960-ban helyezték el a parkban. Felirata azt hirdeti, hogy a hazánkban működött nagy zeneszerző halálának százötvenedik évfordulójára készült.

Két egészen új szobor is került a parkba.

2011-ben nagy kedvencem, Chopin szobra, amelynek a különlegessége, hogy a párizsi (Párizs!) Luxembourg-kertben található szobor pontos másolata.

Déryné eredeti szobrát, amely a dalban is szerepel, 1935-ben állították fel a Budai Színkör mellé, de Budapest ostroma idején megsemmisült. Márai így ír erről: „Dérynét egyszerűen lefejezték, mint a francia forradalomban egy őrgrófnőt; a fej nélküli törzs kecsesen áll a Horváth-kertben.” A szobor pontos másolata 2010-ben készült el. Déryné a Budai Színkör sztárja volt, ahogy később Honthy Hanna is.

Kellemes hely a Horváth-kert, habár összebújó szerelmespárokat nem láttam. Ma már nem működne a régi pesti kuplé, amely szerint mindenki úgy kért randevút: "Legyen a Horváth-kertben Budán..."? Egyszer majd megnézem szombaton este fél nyolc után.

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelmembudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr204784620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.