Szerelmem, Budapest

Templomot árverésen! Micsoda város ez!

2012. december 16. - Szerelmem, Budapest

Kíváncsi lennék, hányadik turista voltam ebben az évben Újpesten. Kicsit furcsán is néztek rám az emberek a szemük sarkából, amikor fényképezőgéppel a nyakamban, térképpel a kezemben, ráadásul nedves-ködös időben róttam az elsősorban ipari területekből, lakótelepekből álló kerületet.

Pedig ha az ember nyitott szemmel és szívvel jár-kel, itt is csodaszép történetekbe botlik. Íme az újpesti mesék közül az első.

„- Fölvezetjük Újhegyiékhez! - kiáltott a tanító, Nagy-Tatárra nézve. - A piktornál nagy társaság van: akad köztük orvos. Okvetlen fölvisszük, átadjuk a háziaknak, hisz eldől a lépcsőn. Hallatlan! Te fogd jobbról, én majd balról viszem.

És Partos már kétoldalt fogva és támogatva érezte magát.

- Messze van? - kérdezte.

- Dehogy, itt a sarkon.

- A túlsó sarkon?

- Nem a túlsón: az innensőn.

- De hisz itt egy templom van!

- Ó, hát te nem tudod, hogy a piktorék a templomban laknak? A régi evangélikus templom ez. Az egyház eladósodott, és elárvereztette a templomot. A gazdag pék, Gruber, a festő apósa, árverésen vette. - Nevettek. - Templomot árverésen!

- Micsoda város ez! - gondolta ismét Partos, sebét nyomogatva.

- És azóta mindig avval fenyegeti az öreg a vejét, hogy visszaajándékozza a templomot az egyháznak...”

Babits Mihályt az 1911-12-es tanévre az újpesti Magyar Királyi Főgimnáziumba helyezte a kultuszminiszter magyar- és latintanárnak. Az újpesti évek ihlették ma már kevésbé ismert Kártyavár című regényét. A regény egyik epizódja, amikor a rendőri kardok által megsebesült királyi járásbírót elkísérik a festőművészhez, aki egy templomban lakik. A történet valóságalapja a mai Munkásotthon és Lebstück Mária utcán álló evangélikus templomhoz kötődik.

 

Újpestet 1836-ban alapították, 1868-ban már 500 evangélikus lakója volt, akik iskolát alapítottak, és itt tartották az első istentiszteleteket, felváltva magyar és német nyelven. Majd telket vásároltak, és felépítették a paplakot és a templomot, ekkor még lakóház-magasságban, „modern reneszánsz” stílusban. Nem kis erőfeszítések árán – tulajdonképpen hitelből. Aminek az lett az eredménye, hogy a gyülekezet nem bírta a terheket, és a templomot 1877-78-ban el kellett árverezni.

A vastornyot a váci evangélikus gyülekezet vásárolta meg, ma is a váci templomot díszíti.

A templom legismertebb lakója Pállik Béla festőművész volt, aki a főhajóból műtermet alakított ki, a toronyban pedig vendégszobát. Pállik ekkor már befutott festő volt, első sikerét a Birka-akol című képével aratta, így ráragadt a „birkapiktor” név, az arisztokrácia pedig sorozatban rendelte tőle a portrékat, nemcsak magukról, hanem kedvenceikről is, elsősorban lovakról és kutyákról. Erzsébet királynő kérésére készült a Tejelő juhok című kép. Szeme azonban romlani kezdett, így az operaénekesi pályán keresett vigaszt, eladta a templomot, és külföldre költözött, Európa operaházaiban lépett fel. Később egyébként helyrejött a szeme, és nagy sikerrel festett újra birkákat. Íme a festő és Birkák a hegyen című alkotása:

Dolgozott a templomban Bezerédy Gyula szobrászművész is, a paplakot pedig egy időben Odry Árpád és Lehel színművészek lakták. Blaha Lujza a bérbevett templom-teremben dalesteket tartott, és a bevételt a templom visszavásárlására ajánlotta fel.

Az épületek visszaszerzése Reich Sándor lelkész nevéhez fűződik, 1888 óta újra Isten igéje tölti be a teret.

Később a gyülekezet gyarapodott, a templomot bővíteni kellett. Persze a falak később is tanúi voltak nehéz időknek. A második világháború idején a toronyban, a padláson és az orgonában üldözötteket bújtattak. A templomot bombatalálat érte, a hívek saját erejükből hozták rendbe, azóta pedig már többször is felújították, ma is az Újpesti Evangélikus Gyülekezet otthona.

A mindenkori lelkészek asztalára odakívánkozik egy felirat: „Légy bátor és erős, és láss hozzá a munkához! Ne félj és ne rettegj, mert az Úr, az Isten, az én Istenem veled van. Nem hagy el és nem fordul el tőled, amíg az Úr házának szolgálatában be nem fejezed a munkát.” (1Krónikák 28,20) Hogy mindig legyen, aki felújít, visszaszerez, bővít, épít.

Babits egyébként a Kártyavár regényében sok más újpesti helyszínre is elkalauzol, még egy UTE-FTC meccsről is említést tesz. De ez már egy következő történet...

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelmembudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr494969044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.