Most még csak a bezárt ajtó mögött álmodozom a pesti éjszakákról (és nappalokról), de nemsokára újra nyakamba veszem a várost. Annyira várom! Addig is itt az álmodozáshoz egy összeállítás régi pesti dallamokból az egyik kedvenc Budapest-albumomról. A koncertjükön azt éreztem, hogy ha behunynám a szemem, rögtön egy omnibusz tetején találnám magam, nagy fehér kalapban, és éppen Jávor Pál hasonmása csapná nekem a szelet. Álmodozni lehet. Sőt, kötelező.