Néhány napja a figaro.postr blogon Haydn Teremtés című oratóriumáról volt egy bejegyzés. Egy barát küldte a linket, nocsak, várostörténeti érdekesség, utána kellene járni. Íme az idézet: „A teremtés oratórium ősbemutatója 1798-ban volt Bécsben, Bécsen kívül pedig Budán mutatták be először 1800. március 8-án. Az esemény rendkívüli volt: nem sokkal korábban házasodott össze József nádor és Alekszandra Pavlovna Romanova (I. Pál orosz cár lánya), és az ifjú feleség ezzel a koncerttel kívánta meglepni a nádort 24. születésnapján. Az oratóriumot maga Haydn celebrálta a Budai Palota dísztermében. Haydn műve, melyet annak idején Alkotásnak fordítottak magyarra, olyan népszerű lett nálunk, hogy egy budai városi palota falára domborművet készítettek a tiszteletére. A mai Déli pályaudvarral szemben lévő házat 1814-ben lebontották, de a kapuja felett egykor elhelyezett dombormű ma is látható a Kiscelli Múzeumban. A teremtés aktusa van megörökítve rajta a kékre festett földgolyóval. Nem sokan tudják, hogy erről – azaz közvetve Haydn művéről – kapta nevét az a két utca, amelyre a sarkon álló palota nézett: az Alkotás és a Kékgolyó utca.”
Lenyűgöző történet, csakhogy valami nagyon nem stimmel benne. Lássuk a pontos változatot!
A mai Magyar jakobinusok tere 5. számú ház helyén, a Déli pályaudvarral szemben 1775-ben a Németországból Budára települt Falk család földszintes házat emelt, melyhez ekkor lényegében még a fél hegyoldal hozzá tartozott.
A család azonban az 1830-as években kihalt, és a házat árverésen Heinrich lovassági kapitány szerezte meg. Ő már pompásabb épületről álmodott, ezért emeletet húzatott a házra, a homlokzatra pedig egy domborművet rendelt, amely a földet megteremtő Istent ábrázolja. Csak valószínűsíthető, hogy ez valóban összefüggött az 1800. március 8-ai koncerttel, amikor Haydn maga vezényelte Teremtés című oratóriumát a nádornak születésnapi ajándékul, amelyet a friss asszonyka rendelt neki (arról nem szól a fáma, hogy örült-e az ifjú férj ennek a figyelmességnek, vagy csendesen bóbiskolt az este folyamán).
Ma már nincs meg a ház, amelynek udvarán fúrták egyébként az első fővárosi artézi-kutat. 1936-ban lebontották, de a domborművet a bontáskor gondos kezek megmentették, és ma a Kiscelli Múzeumban megtekinthető.
A németajkú budai polgárok a házat Schöpfungshaus-nak, azaz Teremtés-háznak hívták. Amikor aztán a magyarosítás hevében az utca nevét lefordították, azt tévesen nem teremtésnek, hanem alkotásnak nevezték el. Az utca neve folytán így ma már kevesek gondolnak arra, ahogy az Úristen a teremtés minden napjának végén megállapítja: amit teremtett, úgy jó.
Szigeti László az Új Emberben megjelent cikkben arról ír, hogy így az Alkotás utca „teológiailag korrekt” lett, hiszen a Teremtő a szemnek láthatatlan...
Ha viszont figyelmesen megnézzük a fenti domborművet, látjuk, hogy azon aztán földgömbnek nyoma sincs. A Kékgolyó utca nevének eredetét tehát máshol kell keresnünk.
Az elnevezés egy vendégfogadó nevéből ered, amely a Városmajor utca és a Kék Golyó utca sarkán a 18. századtól csillapította az arra járók éhségét és szomjúságát, sarkán pedig egy nagy kőgolyó volt befalazva. A kék golyó mint szimbólum Németalföldről került hozzánk, és egy bőrerszény leegyszerűsített mását jelentette, ami pedig a sörkimérésekre, illetve az ehhez kapcsolódó királyi adóztatási jogra utalt. Egy ilyen cégért találunk a Kiscelli Múzeum gyűjteményében. (A Kék Golyó még ma is bevett kocsmanév mind magyar, mind német nyelvterületen.)
A vendéglő 1904-ig állt itt. Helyén ma az OTP Társasház magasodik 1960 óta.
Az utcanév eredetére ma már csak egy tűzzománc tábla emlékeztet a ház előtt (1971, Stefániai Edit).
Így hát a valóság az, hogy a két egymásba torkolló utca neveinek egyike az égi csodákra, a másik meg nagyon is a földi örömökre utal. Micsoda nagyszerűen sokszínű város ez!
Helyszín
XII. Magyar jakobinusok tere 5., Alkotás utca, Kék Golyó utca 1.
Forrás
http://www.hegyvidekujsag.eu/archivum/archivum-2011-marcius-29/titokzatos-kek-golyo
http://www.hegyvidekujsag.eu/archivum/archivum-2009-xxxix/teremtes-hazbol-alkotas