Szerelmem, Budapest

Örök nosztalgia

2013. október 31. - Szerelmem, Budapest

„Joliot Curie téri, ötödik emeleti, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással.”

Örkény Örök nosztalgia című egypercesének köszönhetően egyetemistaként Budapestre kerülve a Hősök terén és az Andrássy úton kívül a Joliot Curie tér volt az egyetlen ismerősöm a talpig idegen nagyvárosban. El is szomorodtam, amikor a kis zsebtérképem utcajegyzékében nyomát sem találtam. Örkénynek lett volna túl élénk a fantáziája? Aztán szép lassan fény derült egy hosszú történetre.

Az 1920-as évekig kell visszamennünk, amikor a Trianon fájdalmából ébredő országban sorra jelentek meg az utcatáblákon az elcsatolt területek nevei. Így ekkortól olvasható Budapest térképén a Nagyvárad tér, a Liptó utca vagy a Bártfai út elnevezés, és ekkor lett a hegyvidéki terecskéből Királyhágó tér.

Csakhogy a 20. század további történelmi viharai nem hagyták érintetlenül e kis földdarabot sem. 1958-ban számos ország küldöttje ültette el saját Béke elnevezésű rózsafajtáját a téren, egy „Nemzetközi Rózsakertet” hozva létre – a kislány a képen (aki ma már biztosan nagymama) az erről szóló emléktáblán ücsörög. (Akkoriban nagy divat volt ez az ültetgetés, emlékezzünk például az Európa Ligetre. Lehetne ez egy felélesztendő hagyomány.)

1959-ben pedig nagy döntés született odafent: a teret a francia fizikusról és békeharcosról, Frédéric Joliot-Curie-ről kell elnevezni. Azt hiszem, Frédericről sokkal kevesebbet tudunk, mint Pierre és Marie Curie-ről. A fizikus házaspár Iréne nevű lánya is a családi szakmát választotta, Fréderic-kel munkatársak, szerelmesek, majd házasok lettek. Vezetéknevüket Joliot-Curie-re változtatták, hiszen a Curie név olyan jól csengett a tudományban, szerelmük gyümölcse pedig két gyermek lett – mindketten tudósként dolgoztak később.

De nemcsak a fiú- és lánygyermek lett a házasság gyümölcse, hanem hogy hosszú évek közös kutatómunkája eredményeképpen felfedezték a mesterséges radioaktivitást. 1935-ben felfedezésükért mindketten Nobel-díjat kaptak.

Félelmetes hatása volt felfedezésüknek az önmagát pusztító emberiségre, de Fréderic az atom békés célú felhasználásért küzdött. 1950-ben elsőként írta alá azt a nyílt felhívást, amely az atombomba betiltását követelte.

A budapesti Joliot-Curie téren 1959. október 4-én avatták fel a tudós hatalmas emlékművét, melyre Marton László szobrászművész által alkotott mellszobor került.

 

Nyilvánvaló, hogy nem pusztán a tudósi teljesítmény miatt emeltek hatalmas obeliszket Joliot-Curie-nek a Hegyvidék közepén. Amennyire vitán felül állóak a fizikában elért eredményei, annyira vitatott politikai szerepvállalása. A hidegháború éveiben részt vett a Szovjetunió által támogatott békemozgalomban, kommunista meggyőződése miatt mentették fel főbiztosi tisztségéből, 1951-ben pedig Sztálin Békedíjat kapott.

Ugyanezek az okok vezettek ahhoz is, hogy a rendszerváltozást követő utca-átnevezési hullám elérte a Joliot-Curie teret is, amely 1991 óta ismét a Királyhágó tér elnevezést viseli.

Fréderic szobra azért még egy darabig senkinek nem volt útba, csak a Millennium közeledtekor bontották le, térrendezésre hivatkozva.

Innentől a szobor sorsa kalandos. Egy darabig a Budapest Galéria egy kiállítóudvarban helyezte el, de aztán onnan – feltételezhetően egy darus kocsival ellopták. A tettesek nem lettek meg. A gipszminta viszont megvolt, a szobrot újraöntötték, és sokáig szó volt arról, hogy újra a térre kerül, de ez már nem valósult meg. Végül a Magyar Tudományos Akadémia érezte meg, hogy Fréderic Joliot-Curie Nobel-díjas tudós emléke mégiscsak méltó a megőrzésre, és 2010-ben a szobor a Központi Fizikai Kutatóintézet csillebérci atomreaktora mellé került.

A Joliot-Curie (vagyis Királyhágó) teret ma egy másik szobor uralja. És mit ad Isten, ez is ugyanannak a szobrásznak, Marton Lászlónak az alkotása. (Örkénnyel szólva: Marton László szobromat elcserélném Marton László szoborra.)

A 2000-ben készült alkotás neve Cantata Profana kút, és Bartók nagyhatású kórusművének állít emléket. Az ihletet adó népi verseket, az ún. kolindákat Bartók maga gyűjtötte Idicel és Urusiu de Sus községekben. A történet összefoglalása elolvasható magáról a műről. (Mondjuk engem kicsit megbámultak a térre sütkérezni gyűlt kerületi bácsik és nénik, amikor kétszer kerültem meg az oszlopot, a tetejét olvasva, aztán egyszer még fotózva.)

Íme:

„Volt egy öreg apó, volt neki, volt neki kilenc szép szál fia.
Nem nevelte őket semmi mesterségre, csak erdőket járni.
Csak vadat vadászni, s addig-addig vadászgattak, addig: 
szarvassá változtak ottan a nagy erdőben.”

Igen, igen, ez maradt nekünk: az örök nosztalgia.

 

Helyszín

XII. Királyhágó tér

Források

http://mno.hu/migr_1834/kie_itt_a_ter-179385

http://cultura.hu/kultura/frederic-joliot-curie-tudomanya-a-boldogsagert/

http://www.kozterkep.hu/~/4433/Frederic_Joliot_Curie_Budapest_1959.html

http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/chemistry/laureates/1935/joliot-fred-bio.html

http://nol.hu/archivum/archiv-507122?ref=sso

https://mta.hu/mta_hirei/megorzesre-melto-szellemiseg-100311/?style=normal

http://www.kozterkep.hu/~/69/cantata_profana_kut_budapest_marton_laszlo_2000.html

A Joliot-Curie házaspár fotójának forrása a cultura.hu, a Joliot-Curie téri archív fotóké a fortepan.hu.

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelmembudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr965608709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.