Tátott szájjal bámultak a Barátok terén a járókelők 1835-ben, hiszen valami sohasem látott dolog került oda: egy közkút szobrokkal! (A kép kicsit később, 1870 körül készült.)
Bármily hihetetlen, azelőtt Pest-Budán legfeljebb a pestis-oszlopok és szentháromság emlékművek jelentették a köztéri szobrászatot, amelyek természetesen vallásos tartalmúak voltak, és az egyház hatalmát hirdették. A reformkorban megerősödő polgárság azonban nemcsak építkezésekbe kezdett, hanem hamarosan megszületett a köztéri szobrok gondolata is. Ez történetünk esetében persze összekapcsolódott azzal a ténnyel, hogy az ivóvízellátás a városokban katasztrofális volt, így a közkutak rendkívüli jelentőséggel bírtak. (Ez így is marad még jó sokáig, ahogy az ötven évvel később elkészült Danubius-kút történeténél olvashattuk.)
Jött tehát az ötlet, és 1828-ban pályázatot írtak ki a városatyák, hogy a mai Ferenciek terére a – nyilván nem túl látványos - deszkával kerített kút helyére új, művészi tervet készítsenek. A pályázatot Dunaiszky Lőrinc és Bauer Mihály szobrászművész, valamint Kronberger János kőfaragó közös terve nyerte Mózes-kompozíciójával. Illő, hogy ehelyütt a teljes nevük szerepeljen, ugyanis a történelem nem volt olyan kegyes hozzájuk, hogy emléket állítson nekik – hiába nyerték meg a pályázatot, hét évvel később mégsem az ő művüket állították fel. Ezúttal nem a megszokott korrupcióról volt szó: egyszerűen túl drágának bizonyult a terv. Ezért aztán Uhrl Ferenc és Feszl József futott be, akik a költséges márványt pesti mészkőre cserélték, az alapzat pedig váci és csobánkai homokkőből készült. A leleplezéskor nagy lelkesedés kísérte az első közkútat, „mely Pest város terein szobrászati művel ékesíttetett”.
A talapzaton vízköpők, kagylók és delfinek ontották az egészséges és friss ivóvizet a pesti polgárok nagy örömére, efelett pedig két korsót tartó nőalak magasodott.
Ma az útikönyvekben, sőt a talapzaton is az alkotás a Néreidák kútja néven szerepel – tévesen.
Megalkotásakor ugyanis a Najádok kútja elnevezést kapta. Nem egyszerű igazságot tenni, mert a görög mitológia leírásai néha egymásnak is ellentmondanak, de a legáltalánosabban elfogadott magyarázat az, hogy mind a néreidák, mind a najádok nimfák, azaz a szépség, a termékenység, a természet alkotó és tápláló erőinek megtestesítői, ráadásul vízi nimfák. Míg azonban a néreidák egyértelműen a tenger istenének lányai, és elsősorban a Földközi-tengerhez kötődnek, addig a najádok a források, kutak, patakok és csermelyek gondozói. Hát igen, hogy kerülnének Pestre a tengeristen ivadékai?!
Hogy a névtorzulás mikor következett be, arról nincsenek adataink, mert a Honderű című lap a szobor átadásakor még így tudósított:
A Ferencz-szerzet-piaczi kútra a lefolyt nyáron épült obeliskot Fesl József kőfaragó úr készíté. Az obeliskon álló két Najad alakjának készítője Uhrl Ferenc úr. Ezen alakok magossága 7 láb, az urnával és a talappal együtt 10 láb, obeliskkal együtt az egész mű 3 öl 3 láb magos. A Najadok pesti, a többi építvény váczi és csabankai kőből készültek.
Uhrl Ferencről még annyit, hogy elég leleményes, ámde nem túl elvhű művész volt. A morva származású szobrász, miután a kúttal „befutott”, sorra kapta a megrendeléseket az arisztokrácia tagjaitól. Ezt a sikersorozatot a forradalom törte meg, és hogy megélhetését biztosítsa, éppen a forradalmi hevületet használta ki: jelvénytűket kezdett tervezni, és jó pénzért eladni. Aztán amikor a szabadságharc alakulása rosszra fordult, tisztán üzleti szempontú hazafiasságát eltitkolta, és olyan ügyesen fonta a szálakat, hogy Bécs az egyetem műtörténelmi tanszékével jutalmazta fáradozásait.
Talán ez is hozzájárult, hogy az általa készített kút is elvesztette népszerűségét, egyre inkább akadálynak tekintették, főleg miután a forgalom is felgyorsult a téren. Így aztán 1899-ben nimfáink nagy útra keltek: Kőbányán, a Liget-parkban találtak új otthonra. S ötven év sem telt el, a szobor romokban hevert a második világégés szomorú tanújaként.
Amikor a Ferenciek terét (amit ekkor éppen Felszabadulás terének hívtak) átalakították, és az utat a föld alá vezették, lehetőség nyílt arra, hogy a kutat az eredeti helyére visszahelyezzék. Győry Dezső szobrászművész süttői mészkőből varázsolta elő újra a najádok kecses alakját az eredeti képek alapján, és 1976 óta újra a belvárosiak gyönyörködhetnek a kútban.
Azaz gyönyörködhetnének, ha kicsit jobb állapotban lenne. Mert a korsók ma üresen konganak, és a víz nélküli partra vetett delfinek látványától talán csak a kipufogógáz által szennyezett vízitündérek magánya szomorúbb.
Tátott szájú polgárokról, éltető vízcsobogás hangjáról, életteli fővárosról álmodom. Aligha egyedül.
Helyszín
V. Ferenciek tere
Források
Budapest Lexikon
Vizy László: A „Najádok kútja” a Felszabadulás téren. Budapest folyóirat 1978/3.
http://www.mke.hu/lyka/11/241-242-regi.htm
http://nol.hu/kultura/a_ferjgyilkos_asszonyok_szobra-581371
https://www.kozterkep.hu/~/2383/nereidak_kutszobor_budapest_uhrl_ferenc_1977.html
http://egykor.hu/budapest-v--kerulet/nereidak-kutja-a-ferenciek-teren/1558
Az archív kép forrása: egykor.hu
