Szerelmem, Budapest

Szerelmem, Budapest

Puskás, Liszt, Koestler

2012. július 20. - Szerelmem, Budapest

Külföldön az embert mindig büszkeség tölti el, ha kis hazája valamelyik nagy fiának nevét ismerik. De előfordulhat, hogy egy párizsi beszélgetés során zavarba hozzák az embert. "Ismer magyar írót?" "Persze, ott van például Koestler" - hangzik a francia értelmiségi válasza. "Koestler?"- ül ki a döbbenet a magyar arcra. "De ki az a Koestler?"

Arthur Koestler  Kösztler Arturként látta meg a napvilágot Budapesten, 1905-ben, abban az évben, amikor József Attila is világra jött. Szülőháza a Szív utca 16. szám alatt áll, sajnos elég elhanyagolt állapotban.

A ház falán emléktábla gondolkoztatja el az arra járókat: "világhírű magyar író".

Kezdjük a végéről.

Író. Koestler persze több volt ennél, egyszerre volt regény- és újságíró, társadalomfilozófus, politikai pamfletíró, színdarabszerző és novellista, kommunista, majd antikommunista, cionista, majd anticionista és ismételten cionista, politikai aktivista, szovjet propagandista, spanyol szabadságharcos. Foglalkozott freudizmussal, kvantumfizikával, csillagászat-történettel, parapszichológiával.

Mára persze elősorban regényei és esszéi miatt ismerjük. 1940-ben jelent meg leghíresebb műve, a Sötétség délben, és a század egyik legnagyobb vihart kavart regénye lett. Koestler fiatalon a kommunista párt elkötelezett híve volt, ez a regény pedig a teljes kiábrándulását jelenítette meg a sztálini koncepciós perek borzalmainak feltárásával. A 404-es cella foglya, Rubasov azért kerül a kihallgatások után a kivégzőosztag elé, mert a Párt sohasem téved, csak a hívei hibázhatnak. Korábbi elvbarátai most vádlóivá válnak, az ellene emelt vád hamis, de a kommunista forradalom logikája és az áldozatvállalás szelleme szerint a legvégső megaláztatást, az el-nem-követett bűnök vállalását, áldozatként való önfeláldozást várják el tőle.

A regény nemcsak a szovjet valóságot és a bolsevik hatalomgyakorlást leplezi le, hanem a bolsevizmus erkölcsi alapjainak megsemmisülését is.

A Sötétség délben először Angliában jelent meg, de a legnagyobb hatást Franciaországban váltotta ki: sok kommunista ekkor fordított hátat a pártnak, és állítólag a regény nagyban hozzájárult, hogy a francia kommunisták elveszítették a választásokat. Ez pedig nem kis teljesítmény egyetlen könyvtől.

Magyar. Koestler tizennégy éves koráig élt Magyarországon, felnőttként is csak egyszer tért vissza, 1934-ben. Írni szinte alig írt magyarul, regényei angolul jelentek meg, azonban élete végéig olvasott és beszélt magyarul. Itt meghallgatható egy részlet abból a rádióinterjúból, amit 1967-ben magyarul adott: http://www.pim.hu/object.35ca1f8e-71be-4246-ac8b-dd9d5fd2d61e.ivy)

Magyarország sorsát mindvégig a szívén viselte, több magyar értelmiségit ismert, köztük Bartókot, József Attilát, Fejtő Ferencet, Faludy Györgyöt.

József Attilát zseniálisnak tartotta (szimpatikus vonás), ezért megpróbálta átültetni angolra a verseit. Az említett interjúban erre így emlékezik vissza:

"Hát én próbáltam, próbálkoztam, de én azt hiszem, hogy nem sikerült. Ischiában, Ischia szigetén a szomszédom a Wystan Auden volt, a költő, azt hiszem most Angliának a legjobb költője. Én elolvastam neki a fordításokat. Mondta, hogy egész szép, egész szép, lelkesedés nélkül, nagyon érdekes, nagyon érdekes. Aztán elolvastam neki a magyar eredetit, úgyhogy hallotta a ritmust, a mély magánhangzókat, és amikor elolvastam neki két verset magyarul, akkor azt mondta: dobd el, dobd el ezt, ez a muzsika nincsen benne. Az értelemből valamit megpróbáltam áttenni, megmenteni, de azt a ritmust azt lehetetlen angolba áttenni. Az nem valami hamis szerénység, hanem a magyar nyelvnek a struktúrája olyan, hogy a zene a fordításban majdnem teljesen elveszik. Amikor elolvastam az Audennak a magyar eredetit, az egyike volt közöttük a Város peremén, és amikor odajöttünk, hogy dübörögnek a tehervonatok, hát hallod a kerekeket, és ő hallotta a kerekeket, hogy dübörögnek a tehervonatok. És akkor mondta, hogy ezt nem lehet, hiába. Nem lehet, ugye? Ez olyan mintha az ember zenét szavakban próbálni leírni."

Faludy arról ír, hogy Koestlert kérték meg, hogy járjon közben Déry Tibor érdekében, akinek az állapota a váci fegyházban egyre rosszabbra fordult. Koestler az éjszaka közepén hívta fel a munkáspárt vezetőjét, mondván, élet és halál kérdéséről van szó, érje el Hruscsovnál, hogy történjen valami. Déryt tíz nap múlva szabadon bocsátották.

Világhírű. Koestler majdnem Nobel-díjat kapott.  A Sötétség délben a 37-38-as perek után mindössze két évvel íródik, kilenc évvel Orwell Ezerkilencszáznyolcvannégy-e és évtizedekkel Szolzsenyicin munkássága előtt. A Nobel-díj mégsem jön össze, talán azért, mert inkább tényfeltáró, "valóságízű" dokumentum, mint szépirodalmi klasszis. Vagy ki tudja miért. Koestler mindenesetre az egyik legismertebb magyar a világban, példája a totalitárius diktatúrával szembefordulú értelmiséginek.

 2009-ben a Terézvárosban szobrot állítottak neki, közel a szülőházához, a Lövölde téren.

A szobor törött óralapon ülve ábrázolja az írót, a törés éppen a tizenkettes számnál van, ez a Sötétség délbenre utalhat. Az alak pedig zavart arcú, mintha nem akarna senki szemébe nézni. Ilyen lehetett Koestler élete végén: Parkinson-kórban, fehérvérűségben és depresszióban szenvedett, s mivel hitt a méltó halálhoz való jogban, harmadik feleségével együtt öngyilkosságot követett el 1983-ban.

"Az író ambíciója az legyen, hogy inkább tíz olvasója legyen tíz év múlva és egy olvasója száz év múlva, száz kortárs olvasó helyett." Vajon egyszer még Magyarországon is valóra válhat Koestler ambíciója?

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelmembudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr84668621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása