Néha érdemes betévedni a panelrengetegbe. A kelenföldi lakótelepen sétálva az ember egy különös építménybe botlik. Elsőre valamilyen, a technikai fejlődéssel szoros összefüggésben álló funkciót képzelünk el: űrközpont, atomreaktor, netán rakéta-kilovő állomás.

Az egyetlen, a valós rendeltetésről árulkodó jel a buzogány, amely a református templomokon a betlehemi csillagot jelképezi. Ez a 45°-os szögben megdöntött, hatszög alaprajzú épülettömb ugyanis Isten dicsőítésére szolgál.

A Külső-Kelenföldi Református Gyülekezetet az 1950-es években alapították, templomukat 1979-1981 között építették. A tervező Szabó István, Ybl-díjas építész, aki több templomot tervezett szerte az országban. Így nézett ki az Ildikó téri templom építés közben:

Ahogy a blog eddigi templom-leírásaiból, sajnos itt sem hiányozhat a szokásos anyagi nehézséges panel: öt év alatt egymillió forintot gyűjtöttek össze, a teljes beruházás viszont végül ennek ötszörösébe került, ezért többször állt a munka. De Isten mindig csodásan működik, így 1981. szeptember 20-án tartották az épületben az első istentiszteletet.

Az épület mellett a harangtorony is különleges, a hajlított acélcsövekből álló szerkezet a Szentháromságot jelképezi, és harang nélkül harangoz. Bartha Zsuzsa iparművész alkotása.

A templombelső leginkább egy kémiai elem szerkezetéhez hasonlít, az óriási ablak pedig a fényt egyenesen a szószékre és az úrasztalára irányítja, mintegy alátámasztva a református szertartás legfontosabb elemét, a lelkész prédikációját.

Némileg bizarr látvány viszont a gyülekezeti termeket rejtő, kék csempés fal a szószék mögött.

Az épületet vasárnaponként hívők töltik meg, és e kádár-kori acélszerkezetben ugyanolyan szépen csendül fel a dicséret, mint bármely más, fából vagy kőből épült templomban: "Ím, béjöttünk nagy örömben, Felséges Isten, A te szentidnek gyülekezetébe, A te templomodba, Felséges Atya Isten."