Nem lehet nem beleszeretni ebbe a bájos felvételbe.

Egyrészt a hang miatt: az orosz operaénekes, Jurij Alekszandrovics Gulyayev Szenes Iván és Bágya Adrás slágerét először oroszul, majd magyarul énekli. (Mivel ez utóbbi azért nem mindenhol érthető tisztán, lent található a szöveg.)

Másrészt a képek miatt: míg a dal a Budapest utáni epekedésről szól, a film összesen két helyszínt mutat. Először a Vár hátsó sétányát - tehát nem a Duna tárul elénk teljes szépségében, hanem Krisztinavárosból sejlik csak fel valami. Aztán a Halászbástyát, de szerencsésen kiszűrve a távolabbi képeket. Mindezt ködben, télen. Hiába, Budapest mindig, mindenhogy, mindenki számára magával ragadó.

"Szívem újra élni kezd, szervusz, Budapest!"

(A szöveg:

Annyi hosszú év után: Szervusz Budapest!
Mennyi emlék vár reám. Szervusz Budapest!
Aki erre jár, nem felejt többé, bármit is mesél,
bárhol, bárhogyan is él, visszatér.
Rózsadombi fák felett álmodik az est,
és a hold egy vén hegyet színezüstre fest.
Visszavisz feléd minden út, minden emlékezés.
Szívem újra élni kezd. Szervusz Budapest!

A régi úton, ha ballagok,
keresve elszalasztott álmokat,
köszönnek némán az ablakok,
beszélni vélem én a házakat.
Ha mindent újból kezdhetnék,
de tépelődni kár,
nem jön vissza már
semmiféleképp.

Rózsadombi fák felett álmodik az est,
és a hold egy vén hegyet színezüstre fest.
Visszavisz feléd minden út, minden emlékezés.
Szívem újra élni kezd. Szervusz Budapest!
Szervusz Budapest! Szervusz Budapest!
Szervusz Budapest!)