Szerelmem, Budapest

Szerelmem, Budapest

Irodalmi kávéházak 4. - Philadelphia

2012. szeptember 02. - Szerelmem, Budapest

Általában mindenki Pestet tartja a kávéházak hazájának, és már rögtön sorolja is a pesti kávéházakat: New York, Abbázia, Pilvax, Centrál, és így tovább. Pedig Budán sem maradtak törzshely nélkül a kávéélvezők, ahogy azt az ország legnagyobb kávéház-szakértője, Saly Noémi írásaiból megtudhatjuk. (Egy percre azért elálmodozom, hogy milyen nagyszerű lehet főállású, hivatásos kávéház-szakértőnek lenni, ezt kutatni, erről olvasni, írni nap mint nap...)

A legpatinásabb szentély az Alagút u. 3. szám alatti Philadelphia volt, vagy ahogy kedveskedve hívták, a Fila. 1898. június 1-jén nyitotta meg első tulajdonosa, Fuith Lajos. A nevet állítólag azért választotta, mert eltűnt barátjáról az utolsó hírt Philadelphiából kapta. Saly szerint ezt az érzelmes történetet nem lehet igazolni, szerinte az sem kizárt, hogy a rohamtempóban épülő, Amerikára tekintő Budapest derék polgárának a Függetlenségi Nyilatkozat vagy az 1876-os philadelphiai világkiállítás járt az eszében.

A megnyitáskor egy hirdetés így csábította a vendégeket: "Kávéházam kényelmes és fényes berendezésével a n. é. közönség igényeit minden tekintetben kielégítendi, a legkitűnőbb kávéházi italok, hűsítők gazdag választéka (Büffet) gyors, pontos és előzékeny kiszolgálásával, számos külföldi lapnak beszerzésével óhajtom kielégíteni a legkényesebb igényeket is. A tekeasztal (Billiard) kedvelőknek 4 Seifert féle tekeasztal álland rendelkezésére."

Az intézmény tulajdonosai kezdetben gyors egymásutánban változtak, de 1909-ben Szabó Sámuel tulajdonába került, aki huszonöt éven át vezette és felvirágoztatta a Filát. Kártya- és biliárdhelyiséggel bővítette, így aztán ide jegyezték be később a Budai Sakkozó Társaságot és a Budai Karambol Kört, akiknek a kedvéért még verseny-biliárdasztalt is vásárolt.

A törzsvendégek köré elsősorban tisztviselők, nyugdíjasok és írók tartoztak. Ady is gyakran látogatta, így emlékeztek rá vissza a pincérek: "Ha itt maradt reggelig, akkor a kártyaszobában össze kellett tolni egy pár széket, és azokon aludt. Máskor verseket írt, ráborulva a cimbalomra." De járt ide Kaffka Margit, Hatvany Lajos, Karinthy, Babits, Kosztolányi és Szabó Lőrinc is.

A legigazibb törzsvendégnek mégis Szabó Dezsőt tekinthetjük, aki húsz éven át itta itt a feketét. Írásait a "Kelt Philadelphia..." mondattal zárta. Az író állítólag kiállhatatlan természetű volt, mindenkibe belekötött, úgy emlékeztek vissza rá, mint aki "gonosz nyelvével és rágalmaival úgyszólván minden barátját elveszítette már".

 

Karinthy Ferenc leírása szerint sem lehetett könnyű vele: "A mester dühöngve, s magas keménygallérjába dagadva szidta itt a kávét, a kávést, a pincéreket, a kormányt, a világot. Öreg fizetők tanúsítják, hogy soha olyan nyűgös, elégedetlen, morgó vendég nem járt még ide, mint Szabó Dezső, aki esténként ordítozva megfogadta, hogy soha többé be nem teszi a lábát ebbe a bejzlibe, ami belőle él, amit rá alapoztak, s ahol mégis mindig ő kapja a legzaccosabb feketét, legrosszabb kiszolgálást."

A Philadelphia kávéház pincérei mégis gondját viselték, a nehéz időkben élelmiszerrel és tüzelővel látták el, sőt még a lakását is takarították.

Mivel szemben működött a Budai Nyári Színkör, annak társulata és közönsége is gyakran megfordult a Philadelphiában. Haraszty Miciről, a Színkör szép művésznőjéről még egy helybeli likőrt is elneveztek.

A Philadelphiát a gazdasági válság ölte meg. Szabó Sámuel és László fia egy riportban szomorúan sorolja a bajokat: "Leszállították a tisztviselői fizetéseket és talán még ennél is nagyobb mértékben a nyugdíjakat. A fizetéscsökkentés után felére esett vissza a napi forgalom. Következett az állami hivatalok és a Délivasút igazgatóságának elvándorlása erről a környékről. Majd a kegyelemdöfést a Tabán adta meg, amit leromboltak. Elköltöztek a lakók és igen sok jó vendégünk végleg elmaradt. A gyarmatáruk egytől-egyig megdrágultak, ugyanakkor az árakat mi kénytelenek voltunk leszállítani, hogy a megmaradt közönséget megtartsuk. Napról napra jobbat kell nyújtani, ami szintén nem kis mértékben teszi veszteségessé az üzletet. Az eredmény a köztartozások számláján mutatkozott. El kellett adni az egyik házat, annak árából kiegyenlíteni a terheket, hogy adósságmentesen, emelt fővel állhassunk bárki előtt." 1935-ben eladták a kávéházat, és az megszűnt (bár egy ideig még próbálkoztak ugyanezen a néven egy másik helyen), az épület pedig a második világháborút nem élte túl. Ma már csak egy emléktábla idézi fel a kávéházat és törzsvendégét:

 

Hogy mi áll ma a helyén? Hát ez:

Toronyház. Nagy kár.

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelmembudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr214748260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása