Abban biztosan hasonlítunk Attilával, hogy nagyon szeretjük a szülinapunkat. Ő legalább két verset írt április 11-én, az egyiket - "azámhazám" - valamennyien álmunkból fölkeltve is vissza tudnánk mondani. Kevesebben ismerik azt, amelyiket korábban, a 20. nagy napra írt, Április 11. a címe. Ebben így ír a megérkezéséről:

Reménységnek és tulipánnak
Kicsikis deszka alkotmányba
1905-ben ígyen
Iktattak be az alkotmányba.

Hogy jön ide az alkotmány? Ebben az időben ez a nap az Orsztrák-Magyar Monarchia magyaroknak szóló, törvényszentesítő ünnepe volt, mintegy március 15-e pótlására, iskolai szünnap.

Mondom, valami nagy ünnep volt,
A hívek templomokba mentek
És reszketve, szomorú kézzel
Áldották őket meg a szentek.

S hogy a harangok búgtak, fölnőtt
A szívekben nagy, esti béke.
A gyilkos végzett emberével
S úgy menekült, kalaplevéve.

Ma is áll a kicsikis deszka alkotmány, ahová érkezett "a kártyás munkásnak fiúként, s a szép, ifjú mosóasszonynak, ligetnek, sárnak, vágynak, célnak, fejkendőbe kötözött gondnak".

Gát utca 3. – kopott, szomorú, nyomorúságos falak. Pedig a 20. század legnagyobb költője sírt fel e falak között először. A falon emléktábla, „nem én kiáltok”. 

Az udvarra viszont nem tudtam bejutni. A bejárati ajtón a következő felirat fogadott: 

Annyira szerettem volna legalább néhány udvari képet, hogy hogyan látom én azt, amit mások így láttak: 

Kétségbeesetten csengettem végig a lakókat – semmi válasz. Végül szörnyű gyanút fogtam: elkötöztetik a kiállítást, nem nyit ajtót senki, függönyök sincsenek az ablakon – elképzelhető lenne, hogy a kerület megújulásáért egy zseni szülőházával kellene drága árat fizetnünk?

Decemberben jártam ott, és azóta nem hagyott nyugodni a gondolat, végül a hét elején információt kértem a kiállítás igazgatójától, Losonczy Attilától. Egy nap sem kellett, és jött a megnyugtató válasz: a Gát utcai házat felújítják, így a Haller utcába csak átmenetileg költözik a kiállítás (1096 Bp. Haller u. 27. Megtekinthető hétköznap, bejelentkezés alapján, a 216 - 1300 telefonszámon). A felújítást követően a kiállítás visszakerül a Gát utcába, a régi helyére, egy teljesen új koncepcióval, nagyobb kiállítótérbe.

Azt remélem, hogy a 109. születésnapon már onnan írhatok majd.

A szegényasszony rég halott már,
De fiát a szél el nem hagyja,
Együtt nyögünk az erdőn éjjel
S együtt alszunk el virradatra.

Boldog születésnapot!