Jellemző módon Róth Miksa nevét én nem Budapest utcáin, hanem Mexikóvárosban hallottam először, amikor az útikönyv a lehető legtermészetesebben leírta, hogy a  Palacio de Bellas Artes üvegmennyezetét Maróti Géza és Róth Miksa készítették. A művet Budapesten kivitelezték, és az üvegtáblákat hajón szállították az óceánon túlra. Milyen szerencse, hogy épségben megérkeztek!

Csak hazatérve döbbentem rá, hogy munkáit már régóta ismerem, sőt, nem túlzás azt állítani, hogy aligha van olyan budapesti, aki még nem találkozott velük. Róth Miksa és műhelye keze nyomát viselik többek között az üvegablakok és mozaikok az Országházban, a Szent István Bazilikában, a Zeneakadémián, a Gresham-palotában, a fasori evangélikus templomban, a Kálvin téri református templomban, az Országos Levéltárban, a Belügyminisztériumban, a Pénzügyminisztériumban, a Széchenyi-fürdőben. Néhány kevésbé ismert munkájával már e blog hasábjain is találkozhattunk, így például a Napóleon-udvar lenyűgöző üvegtábláival, a Japán kávéház üvegablakával vagy az Új Köztemető bejáratának mozaikjaival. De találhatóak alkotásai szerte az országban, és a világban is, többek között Bostonban, Hágában, Milánóban, Oslóban, Bécsben, Velencében.

Így aztán nagy volt az öröm, amikor a Csikágó felfedezése közben kiderült, hogy a Nefelejcs utcában megbújik egy kicsiny emlékmúzeum, amit a mester lakóházában és műhelyében rendeztek be. (Amit egyébként éppen a mexikói munkájával szerzett keresetéből vásárolt.)

Ha valaki romantikus helyet keres egy nem túl romantikus környéken, jó szívvel ajánlom neki a múzeumot, hiszen egyrészt mint egy elvarázsolt kastély áll a Keleti melletti rengetegben, másrészt aznap egyedüli látogató voltam, tehát nem kell attól tartani, hogy a pénztáros nénin kívül bárki megzavarná az embert az álmodozásban.

De beszéljünk kicsit arról az emberről, aki szép csendben világhíressé vált és világhíres maradt.

Róth Miksa 1865-ben született Pesten (ekkor még nem Budapest), és a mesterség alapjait apja, Róth Zsigmond műhelyében sajátította el. Aztán Nyugat-Európába indult, hogy a nagy katedrálisok üvegablakait tanulmányozza, hiszen hazánkban – ebbe még sohasem gondoltam bele – a török hódoltság alatt elpusztult az összes középkori üvegablak.

Hazatérve a fiatal Miksát több mester is a szárnyai alá vette. Vallomások címet viselő írása azért is lenyűgöző olvasmány, mert minden mesteréről szeretettel, olykor rajongással vall, mindenkinek hálás és mindenki halálát fájlalja – keserűség, csalódottság, irigység sehol nincs a lapokon. A mesterek közül talán Steindl Imrét kell kiemelni, aki türelemmel tanítgatta órákon át a zöldfülű Róthot a színek megértésére. Ez jól sikerült, a Vallomásokban már azt írja Róth: „A szín az emberi élet egyik legnagyobb gyönyörűsége”.

Steindltől kapja majd első megbízatását (a máriafalvi gótikus templom üvegablakai elkészítésére), később pedig az egyik legnagyobbat, az Országház üvegablakainak elkészítését.

Innentől már fellendül a karrierje, de ezért valóban keményen dolgozik. Nem elégszik meg azzal, hogy a meglévő technikákat tökélyre fejleszti, új módszerekkel is kísérletezik, például mikor az amerikai Tiffany berobban az opalescens-üvegezéssel, Róth azonnal hozzákezd a tanulmányozáshoz és a próbálkozásokhoz. Munkássága jelentős mértékben hozzájárult a magyarországi szecesszió kialakulásához.

Az üvegfestészet mellett a mozaik-művészet meghonosítását is célul tűzi ki. Tulajdonképpen  a római kori  márvány-mozaik töredékek óta magyar földön Róth Miksáig senki nem készített mozaikokat, így ez igencsak nagy lépésnek számított.

A mozaiktechnikával számos olyan helyen is alkotni tudott, ahol az üveg vagy a falfestészet nem bizonyult volna tartósnak. Így például a Deák-mauzóleumban Székely Bertalan falfestményei egyszerűen elporladtak, hiszen a helyiséget csak évente egyszer nyitották ki. Róth mozaikkal újrarakta a képeket, amelyet ma is megcsodálhatnak a szerencsések.

A Nefelejcs utcai épületben lakott a család, a mögötte álló, ma üresen tátongó háromemeletes ház adott helyt a műhelynek.

Róth Miksa 1944-ben halt meg, természetes halállal, hiszen kikeresztelkedettként akkor még védett helyzetben volt, de ekkor már állandó rettegésben élt. Két öccse a vérzivataros idők áldozata lett.

A műhelyt természetesen államosították, német majd orosz térképészeti vállalat, később politikaitiszt-képző akadémia működött itt, majd az Országos Szakipari Vállalat, aztán szükséglakásokat alakítottak ki, végül államrendőröket költöztettek be. Róth Miksa özvegye, Walla Jozefa és lánya, Amália egy szoba-konyhás lakrészben meghúzhatta magát. Az épületet a nyolcvanas években védetté nyilvánították, Róth Amália pedig – Ráday Mihály biztatására – 1987-ben a VII. kerületre hagyta az épületet azzal a kikötéssel, hogy alakítsák emlékmúzeummá.

Így történt, hogy ma mintha vendégségbe mennénk Róthékhoz, hiszen az első emeleten három szobát a lakásuk bútoraival rendeztek be.

A többi helyiség kiállítóterem, ahol a színek és fények pompás kavalkádjában gyönyörködhetünk.

Látni fogjuk, hogy minden képen áthat az a hitvallás, amivel Róth, ez a híres, szerény, dolgos mesterember-művész Vallomásait zárja:

„Az élet küzdelmeinek jótékony balzsama: a szépben való gyönyörködés. Hálás lehet az ember az Úristennek, ha őt azzal áldotta meg, hogy meglássa és átérezze a szépet, de méginkább tartozik hálával az, akinek megadatott, hogy a szép kultuszában töltheti el életét és az alkotás örömérzetében részesülve, ízelítőt kap az Isteniből, embertársainak pedig lelki gyönyörűséget szerez művészetével.”

Helyszín

VII. Nefelejcs u. 26. (A múzeum nyitvatartása: K-V 14-18.)

Források

Róth Miksa Vallomásai. 1942.

Werczberger Péter: Gyergyóditrótól Mexikóvárosig. (http://epa.oszk.hu/00400/00458/00098/2005honap2cikk886.htm)

Látogatás a Róth családnál. http://nol.hu/kult/20121203-latogatas_a_roth_csaladnal?ref=sso