Ferenc József – miután II. Vilmos a budapesti köztéri szobrokat kevesellte – az udvartartás költségeinek terhére tíz szobrot adományozott a fővárosnak, melyek közül az egyik a Gellért-hegyen álló Gellért szobor, amiről a múltkor szó volt.
Egy kedves barátom – teljes joggal – számon kérte rajtam, hogy miért nem írtam mind a tíz szoborról, így most a másik kilenc következik a király ajándékai közül.
Természetesen Ferenc József nem bízta a véletlenre, hogy kiknek a szobrai díszítsék a fővárost, így nemcsak pénzt adott, hanem a listát is. A készülő szobrok a királyi leirat szerint „a múlt idők azon kiválóbb alakjainak emlékét örökítik meg, kik a nemzeti élet különböző terein kitűntek.” Szakértők szerint azonban erről többről volt szó: a nemzeti szellemmel átitatott millenniumi ünnepségekkel szemben itt az állampatriotizmus került a középpontba.
1. Pázmány Péter
Az ellenreformáció legnagyobb magyarországi alakjának, a ma ELTE névre hallgató egyetem elődje alapítójának szobra Radnai Béla alkotása. Bal kezében pásztorbotot tart, jobb kezét szónoki lendülettel előrenyújtja.
Ferenc József eredetileg úgy rendelkezett, hogy Pázmány szobrát a Bakáts téren, a következőként említendő szobrot, Werbőczyét pedig Óbudán állítsák föl. Többen mégis úgy látták volna helyesnek, ha a két szobor mégis inkább az épülő Erzsébet-híd közelébe, a hamarosan Klotild főhercegnő bérpalotáival büszkélkedő Kígyó térre kerülne. Végül Ponori Thewrewk Emil tudományegyetemi rektor kezdeményezésére, Széll Kálmán miniszterelnök és József főherceg támogatásával, Klotild főhercegnő személyes közbenjárására Őfelsége megváltoztatta rendeletét.
Így kerültek a szobrok a Kígyó térre, amelyet később Apponyi térre kereszteltek, a szüleink generációja Felszabadulási térként ismeri, ma pedig a Ferenciek tere nevét viseli. Pázmányé később, mint Werbőczyé. A lebontott Párizsi-udvarból kikerült kereskedőknek ugyanis ideiglenes árubódé építésére adott engedélyt a város, éppen a szobor helyére. Mire pedig a bódét lebontották, kiderült, hogy fellazult a talaj, nem bírná el a hatalmas súlyt. Később hatalmas pincére bukkantak az alapozás tervezett helyén, így a szobor a Déli vasút raktárában porosodott 1914-ig.
A felállítás után sem volt fordulatoktól mentes a szobor története: mivel túlságosan klerikálisnak bizonyult, így 1949-ben lebontották. 1960-ban került a Horváth Mihály térre, a józsefvárosi plébániatemplom elé.
2. Werbőczy István
A Werbőczy-szobor sorsa tehát szorosan összefügg a Pázmányéval. Miután a Kígyó téren jelölték ki a két emlékmű helyét, a főváros képzőművészeti bizottsága azt javasolta, hogy csináljanak próbafelállítást, és mind művészi, mind esztétikai szempontból bírálják el, hogy a téren hogyan fognak hatni. A két mű famásolatának felállításánál viszont kiderült, hogy a Pázmány-szobor álló helyzetben mintázza meg a papot, míg Donáth Gyula Werbőczyje ül. A bizottság e diszharmóniát látva szavazásra vitte a kérdést: az ülő szobor mellett voksolt a többség, köztük a főpolgármester, a polgármester, s a kor legnevesebb szobrászai, építészei. A kérdést viszont végül a belügyminiszter döntötte el, aki kizárólag álló szobrok elkészítéséhez adott engedélyt.
Az 1908-ban felavatott szobor korhű öltözékben ábrázolta Werbőczy Istvánt, a magyar jogtörténet egyik legjelentősebb alakját. Az álló alak mellett iratok, alattuk a Tripartitum volt látható. A második világháborúból sértetlenül került ki a szobor, de a felszabadulás utáni első májust nem élte túl. 1945. május 6-án fényes nappal ledöntötték, fejjel lefelé derékig a földbe fúródott. A korabeli híradás szerint ez szimbólumnak tekinthető: „így dugta homokba a fejét a magyar reakció minden előtt, ami jogos, méltányos és haladó gondolat volt”. Nyakába egy táblát akasztottak a következő szöveggel: „Ugye mostan lóg az orrod, meghozták a földreformot!” Hogy spontán eseményről lett volna szó, erősen kétségessé teszi, hogy vasárnap történt, egy szétlőtt, éhező város kellős közepén, a szobordöntés ideje alatt pedig egyenruhás rézfúvósok szolgáltattak zenét. A szobordöntés az „úri Magyarország” feletti győzedelem jelképe lett. A darabokra tört szobor további sorsa nem ismert, s később az ország valamennyi Werbőczy-szobrától megszabadultak. Meglepő módon azóta sem állítottak emléket a jogtudósnak.
3. Bocskai István
Holló Barnabás 1903-as szobra a Kodály köröndön állt. 1949-ben azonban a Hősök terét is elérte az ideológiai tisztogatás, az utolsó öt, Habsburg-királyt ábrázoló szobor helyére a magyar függetlenségi harcok hősei kerültek, így Bocskai István szobra I. Ferdinándot váltotta fel. (A Rákosi-korszakban egyébként hazafias volta miatt egyes tervek szerint legszívesebben az egész millenniumi emlékművet elbontották volna.)
A reformáció eszméjének lelkes támogatója buzogánnyal és a zsitvatoroki béke okmányával van ábrázolva. A szobor másolata Debrecenben, a Nagytemplom mögött áll.
4. Bethlen Gábor
Bethlen szobra (ifj. Vastagh György alkotása) 1902-ben került a Kodály köröndre. Kezében a nikolsburgi béke irata. Bethlen Bocskai sorsát osztotta, szintén a Habsburg szobrok helyére került a Hősök terére, ő III. Károlyt ütötte ki a nyeregből.
5. Hunyadi János
Hunyadi János szobrát hatodikként állították fel, 1903. november 24-én a budai Vár aljában. Először erre is Radnai Béla kapott megbízást, de végül Tóth István készítette el.
A szobor hadi viseletben, hollószárnyas sisakban ábrázolja a törökverő hőst, kormányzót, a szobrász elsősorban Thuróczy krónikáját használta fel a megmintázáshoz. Az emlékmű átadásánál Tisza István miniszterelnök tartott beszédet, majd a polgármester köszönte meg meleg szívvel a királyi ajándékot.
A szobor – amely ma is az eredeti helyen áll – képe megjelenik a déli harangszó képsorai között, annak emlékére, hogy III. Callixtus pápa 1456. június 29-én a küszöbön álló nándorfehérvári török-magyar összecsapás hírére elrendelte a déli harangszót. Mire azonban az erről szóló bullát kihirdették, már megérkezett a július 22-ei győzelem híre, ezért az a hit hagyományozódott az utókorra, hogy a pápa a déli harangszót a diadal örömére rendelte el.
6. Zrínyi Miklós
Róna József munkája 1902-ban készült el, a szigetvári hős hadvezért kihúzott karddal és zászlóval ábrázolja. Erről a szoborról már volt szó a blogon, mert ma is a Kodály köröndön áll. Az egyetlen a négy szobor közül, amelynek mellékalakja is van: egy eleső török harcos kopjás zászlóval.
7. Béla király névtelen jegyzője
A középkori magyar történetíró a Gesta Hungarorum alá szerényen csak annyit írt: Glorissimi Belae Regis Notarius (a dicsőséges Béla király jegyzője). Ez a szöveg áll a városligeti szobor talapzatán, amely Ligeti Miklós alkotásaként 1903-ban készült el. Az arc nélküli alkotás kifejezi, hogy a történetíró személye ma is ismeretlen. Nem teszi egyszerűvé az azonosítást, hogy négy Béla nevű királyunk is volt.
A szobrász, aki ekkor mindössze 27 éves volt, az alkotás elkészítésének lehetőségét nem pályázat útján nyerte el, hanem közvetlen felkérés alapján, Bánffy Dezső akkori miniszterelnöktől. Legelőször a ma látható szobor vázlatát mutatta be, a zsűri azonban meghökkenve nézte az arc nélküli szoboralakot. Mivel a szoborbizottságban szavazategyenlőség alakult ki, közvetlenül a miniszterelnökhöz terjesztették fel döntésre a kérdést. A miniszterelnök úgy határozott, hogy a szobrász készítsen új mintát, ahol a fej szabadon látható. Az új minta nagy sikert aratott, még a Szépművészeti Múzeum is megvásárolta egy példányát. Időközben azonban megemelték a szoborbizottság létszámát, így már az eredeti, csuklyás változat kapott szavazattöbbséget. A második mintát a szobrásszal a helyszínen összetörették, a szobor 1902-ben került a helyére.
8. Tinódi Lantos Sebestyén
Bezerédi Gyula szobra 1907-ben került a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház elé. Nem mindenki volt meggyőződve, hogy érdemes neki szobrot állítani. 1907 márciusában ez jelent meg róla a Vasárnapi Újságban: „Sőt, valljuk meg, Sebestyén diákban egyáltalán nagyon kevés volt meg a költőből: nem adatott meg neki sem a fantázia színes ragyogása, sem az eszmék lélekbe markoló ereje, sem a nyelv művészi gazdasága.”
A XVI. századi krónikás ülő bronzalakját 1955-ben helyezték át a Népligetbe a színház bontása és a tér átrendezése miatt.
9. Pálffy János
Szintén a Kodály köröndön állt Senyei Károly szobra, amelyet 1905-ben avattak fel. A budapesti szobor megmintázásával Szárnovszky Ferencet bízták meg, aki a többszöri pályázati elutasítás miatt összetörte gipsz szobrait, és öngyilkos lett. A tábornagy és nádor lovassági tábornoki egyenruhában, aranygyapjas renddel jelent meg. A szobrot 1955-ben lebontották (állítólag jelenleg a Budapesti Történeti Múzeum raktárában van) a megmaradt talapzatra Balassi szobra került.
