Szerelmem, Budapest

Szerelmem, Budapest


Nézzétek: a halált játszom!

2014. március 01. - Szerelmem, Budapest

1951. február 12-én budai villájában a földön fekve, pizsamában, holtan találták a Nemzeti Színház ünnepelt színésznőjét, Bajor Gizit. Mellette hörögve terült el férje, dr. Germán Tibor, orr- és gégespecialista, egyetemi tanár. A boncolás eredményeképpen kiderült, hogy…

Tovább

Örök nosztalgia

„Joliot Curie téri, ötödik emeleti, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző…

Tovább

Tündérhegyi Dűlőkeresztelő

Schönthal, Wolfswiesen, Kukukberg, Reiche Ried, Brunthal, Urbansberg, Grüngraben, Allerberg, és a kedvencem: Rochusbergfruchtbare Ried. Nem, nem utaztam megint külföldre, és a német nyelvvel folytatott kínkeserves küzdelmeim sem zavartak össze. Budapesten járunk, csak éppen 1844-ben. A…

Tovább

Égi csodák és földi örömök

Néhány napja a figaro.postr blogon Haydn Teremtés című oratóriumáról volt egy bejegyzés. Egy barát küldte a linket, nocsak, várostörténeti érdekesség, utána kellene járni. Íme az idézet: „A teremtés oratórium ősbemutatója 1798-ban volt Bécsben, Bécsen kívül pedig…

Tovább

Hol született Gusztáv, Julia és Loránd?

A Svábhegy kedvelt nyaralóhelye volt a 19. században íróknak, költőknek, művészeknek. Jókainál már jártunk látogatóban (az erről szóló beszámoló itt), ma pedig báró Eötvös Józsefre nyitjuk rá az ajtót. Azaz nyitnánk, ha még állna a ház: az Eötvös-villa sajnos…

Tovább

Örömváros – a legszebb történet

Adott egy közepes állapotú budai villa, némi élelmiszer, végül több száz végtelenül éhes és végtelenül dühös, a háború után sorsára hagyott gyerek. A helyzetet bonyolítja, hogy egyaránt vannak köztük zsidók, nyilasok, ellenállók, bárók gyermekei, és amikor valakiről…

Tovább

Széchenyi-emlékek jönnek-mennek

Bejegyzés alcíme...

Ha fogaskerekűre ül az ember, és felkaptat a hegyre, nem nehéz megjegyeznie a legnagyobb magyar nevét. Itt ugyanis minden Széchenyi: a hegy, az út, a kilátó, a szobor és még egy pad is. A terület korábban a Svábhegy része volt, 1860-ban azonban, amikor gróf Széchenyi István…

Tovább

Domborulnak, leborulnak

Az év ezen szakasza különösen kedves nekem, mert a temetők iránti megmagyarázhatatlan vonzalmam nem tűnik furcsa hóbortnak, hiszen ilyenkor talán sokan mások is rácsodálkoznak a sírkertek szépségére. A fővárosban ráadásul a temetőben bolyongás élménye attól is különleges,…

Tovább

Kertész vagyok, felség, és ez büszkeségem

„Kertész leszek, fát nevelek...” – írja József Attila, de nem, ez nem egy József Attiláról szóló bejegyzés lesz. Másnak is eszébe jutott ugyanis, hogy a nagyvilág zaját, a közügyeket hátrahagyva egy kertbe húzódjon vissza, amely keze nyomán virágba borul. (Mostanában én…

Tovább
süti beállítások módosítása