A Svábhegy kedvelt nyaralóhelye volt a 19. században íróknak, költőknek, művészeknek. Jókainál már jártunk látogatóban (az erről szóló beszámoló itt), ma pedig báró Eötvös Józsefre nyitjuk rá az ajtót. Azaz nyitnánk, ha még állna a ház: az Eötvös-villa sajnos elpusztult, csak a kerti lak maradt meg, amelyet Eötvös Karthauzi-laknak nevezett el. Ma a Karthauzi utca 14. szám alatt áll. (Sajnos a fáktól alig-alig lehet belátni a ma lakóházként funkcionáló kerti lakra.)

Így talán megoldottnak tűnhet a rejtvény, miszerint Eötvös első regénye, A karthauzi, Gusztáv és Julia szomorú és beteljesületlen szerelmének története csak itt a Svábhegyen születhetett. Szinte magunk előtt látjuk, ahogy Eötvös a papír felé hajol, és felírja a címet, egy szerzetesrend nevét. (A karthauzi némasági fogadalmat megkívánó rend, és a napló- és levélregényben a főhős, Gusztáv számos szerencsétlen fordulat után náluk talál menedéket és sajgó szívére vigaszt.)

Csak hát ez a legenda nem igaz! A karthauzit Eötvös 1840-41-ben írta, és ekkoriból semmilyen nyom nincs arra nézve, hogy már meglett volna a svábhegyi ház. Sokkal valószínűbb, hogy a regényt utazásai közepette vetette papírra, a pontos helyszínre több esélyes is akad, Eperjes, Szentmihály, Sály – nem igazodnak el a kutatók sem (a legrészletesebb kutatás eredményét lásd itt).

Hogy került Eötvös a Svábhegyre?

1837-ben barátjával, Trefort Ágostonnal bejárta fél Európát, hazatérve pedig feleségül vette a Békés megyei alispán lányát, Rosty Ágnest. A fiatal pár gyakran kirándult a Svábhegyre, sok időt töltött Fridvalszky Imre természettudós nyaralójában. Itt látogatta meg őket 1845 tavaszán Trefort, aki szerelembe esett barátja feleségének húgával, nemsokára pedig Rosty Ilona férjeként sógora lett régi jó barátjának. Így már a két fiatal pár nyaralt együtt a Svábhegyen, és megfogalmazódott bennük az igény egy saját birtokra, vettek hát egy telket, és svájci emlékeik alapján kétszárnyú nyaralót építettek.

Ekkor még nem volt neve az utcáknak a Svábhegyen, így meglehetősen nehezen lehetett elmagyarázni a vendégeknek, hogy melyik ösvényt válasszák a sok közül. Még a helyiek sem tudtak felvilágosítást adni, mivel az itt élő svábok nagy része nem beszélt magyarul, aki mégis megértette a magyar szót, az pedig sokszor elferdítette a saját kiejtése szerint.  A leghíresebb ilyen ferdítés éppen Eötvös Józsefet érintette. A svábok szerint ugyanis annak, hogy Eötvös-villa, nem sok értelme volt, így Etwas-villának kezdték hívni. Ezt a magyarok ugyancsak nehezen értelmezték, és ők már Öt-vas-villaként adták tovább a nevet.

1848 fordulatos év volt a két család életében, Trefort földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi államtitkár, Eötvös pedig kultuszminiszter lett, és ebben az évben született meg harmadik gyerekként fia, Loránd.

Vajon később fizikussá vált fiáról is csak legenda, hogy a svábhegyi villában látta meg a napvilágot? A születés dátumáról legpontosabb emlékei mégiscsak az édesapának lehetnek, aki fiának huszadik születésnapjára írt levelében így emlékezik a nagy napra:

"27/7 868. [1868. július 27.]

Kedves fiam!

Ma töltöd be huszadik évedet. A nap melyen születtél életem egyik legkínosabb napja volt. Anyád a szülés következtében élet veszélyben forgott. Benn a városban a felséges nép lázongott, s míg feleségem betegágyánál ülve remény és kétségbeesés között számoltam érütéseit, a Pest s Buda-i tornyokrol a vészharang hangjai tölték az éji csendet, s egy üzenet jött a másik után mely minisztertanácshoz hítt. Soha nem szenvedtem többet mint ezen orákban míg hajnal felé Balassa tudtomra adá hogy anyád veszélyen kívül van, s őt megcsókolva a városba siettem. Ugy látszik a kegyesvégzet ki akarja egyenlíteni akkori szenvedéseimet, s úgy rendelé hogy éppen általad ki akkor öntudatlanul kínjaimat okoztad életem legfőbb örömeit élvezzem. Tartson meg az ég sokáig..."

De a helyre a levélből nem derül fény, és ha csak Loránd iskolai dokumentumait nézzük, akkor is nehezen állapítható meg, hol is született, egyik helyen Budát, másik helyen Pestet jegyzik be a figyelmetlen iskolaszolgák a születési hely rovatba.

Van azonban egy későbbi levél is, szintén Eötvös Józseftől:

"Kedves fiam!

Ma reggel fél ötkor szült Ilona egy egészséges fiút, csak azért írom e sorokat, hogy a szerencsés eseményről tudósítsalak. ... mikor felkeltem ez örvendetes hírrel lepettem meg s már ebből is láthatod, hogy minden jól folyt le. Hogy ez alkalomból senkire sem gondoltunk, többször, mint reád, ki ma holnap 27 esztendeje léptél a Svábhegyen pályádra, azt elgondolhatod. Ajánlom e kisfiút nagybátyai kegyességedbe. Ég áldjon meg

Szerető apád Eötvös"

Tehát Eötvös Loránd a svábhegyi villában született!

A szabadságharc bukása után Eötvösék külföldre menekültek, hazatértük után pedig Pesten rendezkedtek be. A svábhegyi villa nyaralóként funkcionált, és miután Treforték vidékre költöztek, az egész Eötvös tulajdona lett. Ekkor építette hozzá a ma is álló Karthauzi-lakot, ahová vissza tudott húzódni csendes magányába. Szüksége is volt erre a csendre, mert írói karrierje mellett politikai karrierje is tetőpontra ért, és nem egyszerű küzdelmeket folytatott.

Az utolsó vitája az 1870-es költségvetés tárgyalása volt, amikor az ellenzék heves támadásokat intézett ellene, melynek hatása alatt összeroppant. Karlsbadba ment felépülni, de hamarosan ismét súlyosan megbetegedett, és 1871-ben végképp befejezte a politikai vitákat. Halála után családja eladta a birtokot, a villa elpusztult, a Karthauzi-lak ma is áll, és jelöletlenül is teljesíti a küldetést: „legyen jel”.

Nem olyan messze, a fogaskerekű Svábhegy megállója közelében kis park viseli Eötvös nevét, közepén mellszobrával.

A szobrot 1890-ben avatták fel, a költségek fedezésére szolgáló összeget táncmulatságok rendezésével gyűjtötték össze.

Az ünnepségen megjelent báró Eötvös Loránd és Jókai Mór is, aki az Útleírásokban így ír Eötvös és a Svábhegy kapcsolatáról: „A Svábhegyet mint üdülőhelyet, igazán a színészek és az írók Fedezték föl. Ők kezdtek el legelőször ide építkezni, s lassanként egy helikoni telep támadt a Svábhegyen, melynek legmagasabb helyét báró Eötvös Józsefnek emeletes nyaralója foglalta el. A Svábhegyen születtek az 50-es években a magyar drámák és regények, politikai röpiratok és tudományos munkák. Itt tanakodtak komoly hazafiak a nemzet jövendője fölött.”  És ha Gusztáv és Julia alakja nem is, Eötvös Loránd mégiscsak itt született.