Lechner Ödön az 1880-as évek elején kapott megbízást a MÁV Nyugdíjintézet 24 lakásos bérházának tervezésére. Lechner különös, de teljesen jogos mottóval kezdett bele a munkába:
"Becsvágyam sarkallt, de vigyáznom kellett, hogy az épületem ne viselkedjék tolakodóan Ybl remekével szemben, mert az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné királyné maradjon".
Ma a királyné, az Operaház még mindig régi pompájában uralja a sugárutat, az udvarhölgy viszont sokat öregedett, no de hát erről később.
Az eklektikus, de jellemzően a francia renenszánsz hatását tükröző háromemeletes palotában 1885-ben nyílt meg a Drechsler kávéház (néhol Reitter-kávézóként is említik), soha nem látott pompával. A kávéházban billiárdterem, sörcsarnok, női szalon, tekepálya várta a vendégeket, igazi villanyvilágítással. 
A zenét az Úribanda szolgáltatta, melynek tagjai rendes foglalkozásuk szerint színészek, hivatalnokok voltak. (Elálmodozok, hogy este a hivatalból kilépve milyen lenne egy kávéházba indulni zongorázni.) Krúdy Gyula szerint Jókai Mór utoljára itt táncolt nyilvánosság előtt, csárdást és verbunkost lejtett egy magyaros öltözetű pincérlánnyal, de lehet, hogy ez csak a nagy mesélő képzeletében született jelenet.
A kávéházban többféle asztaltársaság működött, de legismertebb a Muskátli Asztaltársaság, amely abból a célból alakult, hogy vendégül lássa az Operaház híres vendégeit. Így került a Drechsler asztalai mellé Mahler, Leoncavallo, Puccini, Ibsen, Goldmark Károly, Mascagni.
1909. november 7-én, szombat este tűz ütött ki a Drechsler-palotában, az emberek a legszélsőbb városrészekből is özönlöttek az égő palotát bámulni, úgy tűnik, oltalni is, mert fél tizenkettőre el tudták oltani a tüzet.
A maga módján Karinthy is megemlékezik az esetről, az Együgyű lexikon egyik szócikke így szól: "Pörkölt; ennek két fajtája van: a közönséges pörkölt és a rendesen átfőtt pörkölt; utóbbi csak a legritkább esetekben észlelhető legutoljára a Drechsler vendéglő égése alkalmával találtak néhány példányt a kiégett romok között; állítólag meg lehetett enni."
Az első világháborút követően többször változott az üzlet neve és jellege (Dreher, Opera, Vezeklő Pince, Andrássy, Upor), különböző formákban 1948-ig működött.
1949-től 2002-ig az épület az Állami Balettintézetnek és a Magyar Táncművészet Főiskolának adott otthont. Bozsik Yvette, az egyik talán legismertebb hallgató így emlékezik erre az időre: "Az 1980-as években szinte kultikus volt ez a hely, délutánonként az Operaház előtt izgatottan várták a táncművészetért rajongó fiúk a szemközti épületből kilépő ifjú balerinákat, s a bátrabbak még egy-egy autogramért is eléjük merészkedtek."
1997-ben eladták az épületet, azóta a sorsáért jobban aggódhatunk, mint annak idején a tűzesetkor tehették a bámészkodók.
