Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Fiumei úti székháza önmagában is megérne egy bejegyzést, nemcsak szép az épület, de izgalmas is.
Az egykori Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár palotája 1911-13-ban épült, késő szecessziós stílusban, Komor Marcell, Jakab Dezső és Sós Aladár tervei alapján. A kötelező öregségi, rokkantsági, árvasági és özvegységi biztosítás bevezetése miatt szűknek bizonyult épületet Jakab Dezső tervei szerint, 1930-1933 között új traktussal és egy felhőkarcolószerű, tizennyolc emeletes toronnyal bővítették. Így nézett ki:
Ez volt az egyetlen megvalósult budapesti felhőkarcoló, ami aztán arra a szomorú sorsra jutott, hogy felső emeleteit a hatvanas években le kellett bontani, a bauxitbeton ugyanis porózussá vált.
Ma mégsem az épületről akarok írni. Ennek egyik oka, hogy idén benne volt a Százéves házak rendezvénysorozatban – amiről én természetesen a szobafogság miatt lemaradtam -, így több blogon nagyszerű, fényképes bejegyzéseket olvashatunk (ld. pl. Anita belső fotóit). A másik ok, hogy nem az épület vonzott oda, hanem annak domborművei. Ráday Mihály Jelenetek a pesti utcán könyvét nemrég szereztem meg, és a képeket lapozgatva botlottam ezekbe a nem mindennapi épületdíszekbe. De kezdjük a kevésbé izgalmasabb szobrokkal, amelyek különböző foglalkozásokat allegorizálnak. A toronyaljon a Téglahordó nő, az Öntőmunkás és a Kőfaragó – mind Lányi Dezső alkotása.
A jobb oldali kaput Petri Lajos Ifjúmunkás szobra díszíti, aki egy kovácsinas, kezében kalapáccsal, másik keze alatt az üllővel. 
A főhomlokzat bal oldalát Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrai díszítik, név szerint Gyógyszerészet, Hügeia, Munkás, ez utóbbi látható a fotón. 
De lássuk inkább a domborműveket, azok ugyanis – heroikus szobrokhoz szokott szemünknek szokatlanul – a dolgozó, néha henyélő emberre leselkedő számtalan veszélyforrásra hívják fel a figyelmet.
A dolgozó ember élete csupa veszély. Ott van a témák között a veszélyes munka...
... a részegség
... a nyomdai baleset
... az építési baleset
... az áramütés
... a szállítás közbeni baleset
... a vasöntödei baleset
... és a bányaszerencsétlenség.
Néhány foglalkozásnál nem annyira egyértelmű a veszély - vagy ezek lennének a biztonságos, ajánlott szakmák?
Nem történik baj a hentesmunkánál...
... az ácsmesterség gyakorlása során
... a malomiparban
... a faiparban
... az agyagiparban
... és a bőrgyártásban.
Mindenesetre a frízekről azt is megtudjuk, hogy minden bajra van megoldás! Ott van a kezelés...
... a biztosítás 
... a segélyezés
... a mentőautós mentés 
... a gyermekgyógyítás
... és hát a kihagyhatatlan gyógyfürdő. 
Mi ebből a tanulság? Vasárnap éjjel, egy újabb munkahétre készülve annyit szűrtem le mindebből, hogy dolgozni igazán veszélyes. (Mivel a blogot mindkét főnököm olvassa, a kedvükért egy B-verziós tanulsággal is készültem: gyakrabban kellene gyógyfürdőbe járni.)
