Vajon hány évig kell ahhoz élnem, hogy minden budapesti ház, templom, park, szobor, kávéház és ember izgalmas történetét elmeséljem? Mert ott vannak egyrészt a turistalátványosságok, amelyek képét minden itt járó külföldi magával viszi, szerte a világba. Ez talán még belátható mennyiség lenne, de ott van még az az ezernyi hely, ahol nap mint nap elmegy az ember, anélkül, hogy sejtené, milyen történeteket rejtegetnek a falak.
Így voltam ezzel a Nádor utca 22. szám alatti épülettel is, aminek a tündérmeséjére egy kolléga hívta fel a figyelmemet (ezért érdemes az embernek blogot írnia...).
Ma az épületben az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala működik, de ahol ma a szorgos hivatalnokok az alapjogokkal kapcsolatos visszásságok kivizsgálásán ügyködnek, egykor izgalmas társasági élet zajlott.
166 évet kell az időben visszarepülnünk, ekkor kezdte el építeni Zofahl Lőrinc a házat a nürnbergi Oszvald kereskedőcsalád részére Feszl Frigyes tervei alapján.
1863-ban az Oszvald testvérek házukat 12 évre bérbe adták Frohner János vendéglősnek, így lett az épületből – némi belső átalakítás után Hotel Frohner. A szállodában száz szoba volt, és a vendégek minden igényére figyelemmel voltak e korabeli szórólap szerint:
Frohnernek bejöhetett az üzlet, mert hamarosan Bécsben nyitott szállodát, és a pesti Frohner Hotelből Holzwart György igazgatósága alatt Hotel Continental néven az előkelő kereskedővilág kedvelt szállodája lett. Krúdy is emlegeti a szállót, amikor egy kedves, ma már aligha érthető jelenségről ír: „Borynénak legkedvesebb olvasmánya volt az Egyetértés újságban az Idegenek Névsora. Az újság hátulsó lapján ugyanis mindig felsorolta azokat, akik az ország különböző részeiből a fővárosba érkeztek, és itt az "Angol királynő"-höz, a "Hungáriá"-hoz, a "Fehér ló"-hoz, az "Arany Sas"-hoz, "Holzvarth Continentál"-hoz, a "Magyar Király"-hoz címzett fogadókban megszállottak...”
A szálloda földszintjén pompás berendezésű kávéház és étterem működött.
Itt volt a „Borsszem Jankó” politikai élclap első szerkesztőségének székhelye, a Petőfi Társaság Jókai Mór elnökletével évtizedekig az első emeleti különteremben tartotta közgyűlési bankettjeit. Osvát Ernő és Fenyő Miksa több alkalommal itt tárgyalt a Nyugat megindításáról.
A kávéház falai azonban nem kis jelentőségű személyes találkozásoknak is a szemtanúi lehettek: szerelmük kezdetén találkozott itt Ady és Léda rendszeresen. Ady így címezi táviratait ebben az időszakban: Diósy Adél Bpest Continental szálloda. Ilyeneket: „Már írni sem tudok idestova Magának. Ugye unalmassá kezdek válni? Nem? Mondja: nem, én Édes Gyötrelmes Boldogságom, kit vágyódva, imádva csókol végig gondolatban Ady.” Ó!
A romantika és irodalom napjai azonban hamarosan leáldoztak az épületben (és máig sem tértek igazán vissza). 1917-től az Országos Központi Hitelszövetkezet működött itt az önsegélyezésen alapuló összefogás eszméjét képviselve. Ebből az időszakból maradt az első emeleten a márványtábla, amely az első világháborúban elesett munkatársaknak állít emléket.
A hitelszövetkezetek ideje 1949-ben – némi külső nyomás hatására – lejárt, ekkor az AGRIMPEX Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalat költözött az épületbe, amely mezőgazdasági termékek külkereskedelmével foglalkozott május elsejék, kirándulások és kommunista szombatok között. A kilencvenes évek elejétől az Országos Takarékpénztár bérelte az épületet. Az ombudsmani hivatal 2001-től talált itt otthonra.
Még a szálloda idejéből maradt meg az első emeleti díszterem, amit három Lotz Károly-kép díszít. Jupiter, Vénusz és Minerva kényelmesen szemléli a falakról, hogyan halad az alapjogok védelmének ügye.
Az udvart is megviselte az idő, volt az Agrimpex kultúrterme, majd élelmiszerraktár is, ma befedve díszudvarként funkcionál.
Mindezt persze a közönséges halandó nem láthatja, nekem is csak némi protekcióval sikerült áthatolnom Szkülla és Kharübdisz között...
Viszont jó hír, hogy a Kulturális Örökség Napjai keretében minden évben megnyílnak a kapuk, addig pedig mindenképpen érdemes a díszes kapualjban gyönyörködni.
Egy épület történetét elmeséltem, egy nap eltelt az életemből.
(A régi képek, illetve a bejegyzés alapját képező információk forrása a www.ajbh.hu, az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának honlapja.)
